2024. november 23. szombat
Kelemen, Klementina
Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Szentendre
 |
Cím: 2000, Szentendre Sztaravodai út
Telefonszám: (26) 502-500, (26) 502-501
E-mail: latogato@sznm.hu
Nyitva tartás: XI.1-III.27.: Szo-V 10-16
IV.1-X.31.: K-P 9-17 XI.12-13.:9-18 |
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
|
Belépő felnőtteknek
(téli időszakban)
|
1000 HUF
|
|
|
Belépő felnőtteknek
(normál nyitva tartási napokon)
|
700 HUF
|
|
|
Belépő felnőtteknek
(fesztiválok alkalmával)
|
1600 HUF
|
|
|
Belépő diákoknak
(téli időszakban)
|
500 HUF
|
|
|
Belépő diákoknak
(normál nyitva tartási napokon)
|
700 HUF
|
|
|
Belépő diákoknak
(fesztiválok alkalmával)
|
800 HUF
|
|
|
Belépő gyermekeknek
(normál nyitva tartási napokon, 2 vagy több gyermek estén)
|
350 HUF
|
/ fő
|
|
Belépő gyermekeknek
(fesztiválok alkalmával két vagy több gyermek estén fejenként)
|
400 HUF
|
/ fő
|
|
Belépő nyugdíjasoknak
(téli időszakban)
|
500 HUF
|
|
|
Belépő nyugdíjasoknak
(normál nyitva tartási napokon)
|
700 HUF
|
|
|
Belépő nyugdíjasoknak
(fesztiválok alkalmával)
|
800 HUF
|
|
|
Vasúti menetjegy
(vonaton megváltva)
|
600 HUF
|
|
|
Vasúti menetjegy
(a múzeum jegypénztárában megváltva)
|
500 HUF
|
|
|
Vasúti menetjegy
(fesztiválok alkalmával)
|
500 HUF
|
A múzeum legnagyobb területen fekvő tájegységében bejárhatja Tolnát-Baranyát!
A Dél-Dunántúl, azaz Baranya, Somogyország, Tolna és Zala a középkorban sűrűn lakott, aprófalvas terület volt, melynek nagy része a török hódoltság korában elnéptelenedett. A 16. századtól rácok, bunyevácok, sokácok és magyarok éltek itt együtt. A mai napig népszerű mohácsi busójárás sokác eredetű hagyomány.
A Rákóczi szabadságharc alatt a szerbek egy része délebbre húzódott, helyükre utóbb egyre több német telepes érkezett a Dunán hajóval a Német Birodalomból. Tolnát és Baranyát ezért is nevezik Schwäbische Türkei-nak.
A terület magyar lakosságának túlnyomó része református, ez a házak berendezési tárgyaiban is megjelenik, így például a szobákat díszítő, hazafias témájú olajnyomatokon vagy a díszes lakástextíliák motívumai között. A betelepült németek többnyire a római katolikus és az evangélikus egyházhoz tartoztak, a sokácok és bunyevácok római katolikusok, a szerbek pedig szerb ortodoxok voltak.
1585-ben a Tolna megyei Grábócon szerb ortodox szerzetesek telepedtek le, kolostoruk ma is vonzó célpontja lehet egy környékbeli kirándulásnak.
Bár a dél-dunántúli szőlőművelés hagyománya a római időkig nyúlik vissza, a híres villányi és szekszárdi vörösborok a 16-17. században betelepült rác (szerb) népesség örökségének tekinthetők.
Szekszárdhoz fűződik több szőlőtípus összeházasításából az első bikavér.
A magyar kultúra olyan jeles személyiségei kötődnek ehhez a vidékhez, mint például Zrínyi Miklós, Babits Mihály, Janus Pannonius vagy a Háry János alakját megformáló Garay János.
Amilyen sokszínű a táj népessége, olyan változatosak települései, házai is. Míg a Dél-Dunántúl elzártabb nyugati részén a 20. század elejéig megtalálhatók voltak a talpas-vázas, zsúpfedésű, füstöskonyhás faépületek, addig keleti felén, a fő közlekedési utat jelentő Dunához közel a fejlettebb, szilárdfalas építkezés volt az elterjedt. Ezt a kettősséget mutatja be a múzeumi tájegység is: a széles utca két oldalán, a szalagtelkeken szilárd falú házak állnak, míg a halmazos szög szabálytalan alakú telkein gerendavázas épületek találhatók. A falut az egész Dél-Dunántúlra jellemző, vesszőből fonott kerítés, illetve a falukapu zárja le, a kapun kívül helyezkednek el a határbeli építmények: a szőlőhegyi tanya, a temető és a pajtáskert.
Kiállításunk a Dél-Dunántúl sokszínű népi kultúráját konkrét családok, konkrét időhöz kötött tárgyi világán keresztül érzékelteti.
A Dél-Dunántúl, azaz Baranya, Somogyország, Tolna és Zala a középkorban sűrűn lakott, aprófalvas terület volt, melynek nagy része a török hódoltság korában elnéptelenedett. A 16. századtól rácok, bunyevácok, sokácok és magyarok éltek itt együtt. A mai napig népszerű mohácsi busójárás sokác eredetű hagyomány.
A Rákóczi szabadságharc alatt a szerbek egy része délebbre húzódott, helyükre utóbb egyre több német telepes érkezett a Dunán hajóval a Német Birodalomból. Tolnát és Baranyát ezért is nevezik Schwäbische Türkei-nak.
A terület magyar lakosságának túlnyomó része református, ez a házak berendezési tárgyaiban is megjelenik, így például a szobákat díszítő, hazafias témájú olajnyomatokon vagy a díszes lakástextíliák motívumai között. A betelepült németek többnyire a római katolikus és az evangélikus egyházhoz tartoztak, a sokácok és bunyevácok római katolikusok, a szerbek pedig szerb ortodoxok voltak.
1585-ben a Tolna megyei Grábócon szerb ortodox szerzetesek telepedtek le, kolostoruk ma is vonzó célpontja lehet egy környékbeli kirándulásnak.
Bár a dél-dunántúli szőlőművelés hagyománya a római időkig nyúlik vissza, a híres villányi és szekszárdi vörösborok a 16-17. században betelepült rác (szerb) népesség örökségének tekinthetők.
Szekszárdhoz fűződik több szőlőtípus összeházasításából az első bikavér.
A magyar kultúra olyan jeles személyiségei kötődnek ehhez a vidékhez, mint például Zrínyi Miklós, Babits Mihály, Janus Pannonius vagy a Háry János alakját megformáló Garay János.
Amilyen sokszínű a táj népessége, olyan változatosak települései, házai is. Míg a Dél-Dunántúl elzártabb nyugati részén a 20. század elejéig megtalálhatók voltak a talpas-vázas, zsúpfedésű, füstöskonyhás faépületek, addig keleti felén, a fő közlekedési utat jelentő Dunához közel a fejlettebb, szilárdfalas építkezés volt az elterjedt. Ezt a kettősséget mutatja be a múzeumi tájegység is: a széles utca két oldalán, a szalagtelkeken szilárd falú házak állnak, míg a halmazos szög szabálytalan alakú telkein gerendavázas épületek találhatók. A falut az egész Dél-Dunántúlra jellemző, vesszőből fonott kerítés, illetve a falukapu zárja le, a kapun kívül helyezkednek el a határbeli építmények: a szőlőhegyi tanya, a temető és a pajtáskert.
Kiállításunk a Dél-Dunántúl sokszínű népi kultúráját konkrét családok, konkrét időhöz kötött tárgyi világán keresztül érzékelteti.
|
|
