Az élelemtermelés minden korban magas energia igényű tevékenység volt. Az elmúlt évszázadokban az élelem előállítása nehéz fizikai munka volt. Az ember korán felismerte, hogy az élelem-termelés növelésének az emberi erő a korlátja. A szél és víz energia felhasználása így mérföldkő volt az agrártermelés fejlődéstörténetében.

A víz és szélenergia technikatörténete egyben a megújuló energia felhasználásának története. Az ember a szélerőt először vitorlába fogva használta fel, így megszabadítva magát az evezés nehéz és fárasztó munkájától. A vitorlák később megjelentek a szélkerekeken, amelyekkel vízemelőket, malomköveket hajtottak meg. Az első szélmalmok már az i.e. első évezredében használatban voltak.

Szélerőgépről adott hírt Sven Hedin svéd kutató, aki a huszadik század elején leírta az iráni-afgán határon lévő Nehben megtalált és rekonstruált i.e. második-első évezredben épített szélerőművet. A szélerőmű tulajdonképpen több, függőleges tengelyű szélkerékből állt, amit öntözővíz átemeléséhez használtak erőforrásul. A függőleges tengelyű szélkereket követte a vízszintes tengelyű, amely fokozatosan az egész világon elterjedt. A mezőgazdaság termelésben való alkalmazása hazákban is általánosan elterjedt, erről tanúskodnak az országban számos helyen megőrzött szélmalmok.

A vízi energia hasznosítása a mezőgazdasági termelésben a szállítások, az öntözés és terményfeldolgozás területén bontakozott ki a legjobban. A vízben rejlő energia kétféleképpen hasznosul, egyrészt a mozgása által - mozgási energia (folyóvizek)- másrészt a helyzeténél fogva - helyzeti energia (magasabb helyről az alacsonyabb helyre lezúduló víz).

A víz mozgási energiáját már az ősember is ismerhette. Az i.e. 4000 évből már ismert a bödöncsónak és a különböző típusú, papirusz-, parafa, balsafa, káka-, katamarán, felfújható állatbőr tutajok. Általánosan elterjedt hasznosítási mód az élelem előállításban a vízimalmok alkalmazása. De számos egyéb egyszerű gép meghajtására is szolgáltak a vízikerekek.