Néprajzi bemutatótermünkben három "metszetet" mutatunk be. A mindössze 35 m2-es térben, a terem adottságai által meghatározottan, a szoba derékszögeitől eltérve egy szlovák konyharészletet és egy német szobarészletet rendeztünk be, bútorokkal, épített tűzhelyekkel, bábukon a népviselet rekonstrukciójával. Mindezt "megfejeltük" egy padlásmetszettel, amelynek aljzatára egy szekeret állítunk. (Utalva a hajdani legények rendkívül eredeti humorára, amikor is a gazda távollétében szétkapták az alkalmatosságot, és a padláson összeállították.)

A terem szemben lévő sarkaiban két óriáskönyvet, azaz nagyméretű lapozót helyeztünk el. Az első oldalpáron azt az eltűnt, tönkrement kulturális örökséget mutatjuk be, amely sok esetben egy kis odafigyeléssel megmenthető lett volna. Itt emlékezünk az 1970-ben alapított, akkor a fővárosban egyedülálló Néprajzi Emlékházra, amely még alapítása évtizedében a terjeszkedő lakótelep áldozata lett.

A további lapokra a házépítés, a gabonatermesztés, kenyérsülés és az öltözködés (fonás, szövés) tárgyi és képi emlékeit applikáltuk.