Múzeumunk modern román művészeti gyűjteménye a 19. századtól kezdődően nyújt bepillantást az ország különböző vidékein élő festők, szobrászok munkásságának alakulásába, a stílusirányzatok, iskolák fejlődéstörténetébe. A kollekcióban a 19. századi "akadémisták" (Sava Henţia, Constantin Lecca) remekei éppúgy jelen vannak, mint a Theodor Aman, Nicolae Grigorescu és Ion Andreescu által fémjelzett, úgy nevezett klasszikus festészet mesterművei. Az utóbbi munkák szerzői amiatt is említésre méltóak, hogy a nagyobb alkotói szabadságot ígérő s teremtő impresszionisták felé nyitották meg az utat, elsajátítva a barbizoni iskola alapelveit, magukévá téve annak célkitűzéseit.

A nyugat-európai modellek követésére való hajlandóság, a jó értelemben vett, haladó szellemű korszerűsödés, a legújabb művészeti elvárásokhoz, igényekhez való felzárkózás főként Gheorghe Petraşcu, Theodor Pallady, Ştefan Popescu, Nicolae Tonitza, Ştefan Dimitrescu, Francisc Şirato, Iosif Iser és Ion Alexandru Steriadi műveiben vált nyilvánvalóvá. A felsorolt művészek mindenike nemcsak hogy sajátos értelmezést adott a különféle modernista elképzeléseknek, "képleteknek", de összhangot teremtett a helyi hagyományok és a mérsékelt fovizmus, illetve az ártalmatlanná vált kubizmus között.

A korszakra s múzeumunk ezen időszakhoz kapcsolódó gyűjteményére a sokszínűség is jellemző: Vasile Popescu, Michaela Eleutheriade, Camil Ressu, Ion Theodorescu-Sion, Rudolf Schweitzer-Cumpăna és Ion Ţuculescu energikus, erővel telített munkáit például Henri Catargi, Lucian Grigorescu, Catul Bogdan vagy Aurel Ciupe könnyed ecsetkezelése, kromatikus kifinomultsága egyensúlyozza. A 20. század derekán az előbbiek csoportjához csatlakozik, de egyben új perspektívákat is nyit, Alexandru Ciucurencu és Corneliu Baba: Romániában ők tekinthetők a klasszikusnak nevezett kortárs művészet megalapozóinak.

Erdélyben és a Bánságban Mişu Popp és Szathmáry Papp Károly (Carol Popp de Szathmáry) mellett Anselm Wagner, Karl Brocky, Filalla Antal, Sava Petrovič, Constantin Daniel, Adolf Humborg, Mihail Velceleanu, Nicolae Popescu és Ion Zaicu emelkedik ki alkotásainak minősége, esztétikai értéke által az egyre nagyobbodó képzőművészek táborából. Valójában rajtuk át vezet az a fejlődési útvonal, amely lassanként eltávolodik a biedermeier arcképfestészettől, és kerül egyre közelebb az akadémikus stílusban készült portréhoz, önarcképhez. Ennek az átmeneti időszaknak egyik jeles képviselője a zsombolyai Ştefan Jäger.

Őt olyan művészek követik a sorban, akiknek zöme Budapesten, Bécsben, Münchenben vagy Rómában végezte tanulmányait. A náluknál is fiatalabbak javarészt már a kolozsvári, valamint az 1933-ban létrehozott temesvári főiskolának (akadémiának) a növendékei, s az akkori román művészet kiemelkedő képviselőinek, így Catul Bogdannak, Aurel Ciupénak, Anastase Demiannak és Romul Ladeának a tanítványai.

A két világháború közti években a bánsági művészeti élet igen nagy változatosságot mutat: egyfelől Podlipnyi Gyula drámai töltetű grafikái, Gallas Ferdinánd hedonista díszítő szobrászata, Franz Ferch és Varga Albert izgalmas festészete uralja a teret, másfelől Catul Bogdan és Aurel Ciupe meleg atmoszférájú tájképei, Anastase Demian gondolkodásra késztető díszítőkedve, valamint a rodini, brâncuşi-i formákból táplálkozó Romul Ladea expresszionizmusa a meghatározó. Látogatóinknak ezeket az ellentmondásokat kell feloldaniuk magukban - a kiállítás felépítése ehhez nyújt nekik vizuális segítséget.