A Falumúzeum alapját az 1977-ben elhunyt Molnár László tanár vetette meg, aki az 1960-as évektől lelkesen gyűjtötte a paraszti élet használati tárgyait. A gyűjteményt az iskola padlásán tárolták, innen kerültek az ép darabok a múzeum kiállításába.

Az intézmény ügyét Varró István tanácselnök magáénak érezte és 1983-ban megnyílt a néprajzi kiállítás, a község anyagi támogatásával és jelentős társadalmi munkával. Három helyiséget mutatunk be, az 1920-as évek állapotában. Kis Miklós keze nyomán készült a szobában a búbos kemence és a konyhában a régi rakott tűzhely rekonstrukciója.

A szoba, konyha és pitvar festését Fehér Istvánné Ladányi Anna, györgyei festőasszony végezte, helyi ízlésnek megfelelően. A festés sablonnal, un. furmával készült a korábban használt festékek alkalmazásával, figyelembe véve az alkalmazott színharmóniát.

A múzeum berendezése nagyrészt a század húszas éveinek paraszti lakáskultúráját tükrözi. Néhány szép bútordarab a múlt század második felében készült. Mind a sarkos, mind a párhuzamos elrendezés szokásos volt Györgyén, mely utóbbinak egyik lehetőségét a Falumúzeumban mutatjuk be. Kiemelkedő bútordarabok a tiszafüredi stílusú festett kanapé és párja, a kemence padkáján látható kiskanapé vagy ücsü is. Ugyancsak tiszafüredi bútor a pitvarban a festett tálasfogas, melynek eredeti helye egykor a szobában a kanapé fölött volt, de az 1920-as évekre már kiszorult a szobából.

Valószínűleg helyi munka, a század elején készült flóderozott tornyos nyoszolya. A kamrában kapott helyet az emberalakos, vésett díszítésű gömöri ácsolt láda, mely egy korábbi időszakban, a szobában szekrényként szolgált. Századunkban pedig a györgyei gazdasszony farsang háromnapokkor, böjt kezdetén ide zárta be a zsírt és a füstölt sonkát. A népi kultúra más összetevői mellett a györgyei parasztházak berendezése is számos rokon vonást mutat a szomszédos Jászság lakáskultúrájával.

A múzeum kertjében áll a györgyei szőlőkben, a Szőlő úton 1897-ben felállított Szent Orbán szobor. A szobor bal keze hiányzik és ez nem a véletlen műve. 1936-ban Györgyén májusban elfagyott a szőlő és egy kétségbeesett szőlősgazda bosszút állt Orbánon. A györgyei népnek az állattartás mellett nagyon fontos jövedelemforrása a szőlő volt, erre utal a talapzaton olvasható könyörgés is:

"Szent Orbán
Könyörögj érettünk
Kérj áldást Istentől
Szőlőink Gyümölcsfáink
És véleményeinkre"