Szegvár nevét nemcsak régészeti szakmai lexikonokban, hanem az emberiség korai történetével foglalkozó kézikönyvekben, tankönyvekben is gyakorta fellelhetjük. Köszönhető ez a község határának északi részén található, "Tűzköves" nevű, újkőkori (neolit) lelőhelynek, amelyen világhírű leletek kerültek elő.

Az első feltárásokat Csalog József vezette a 20. század közepén, munkáját később Korek József, Hegedűs Katalin és Horváth Ferenc folytatta. A kutatások eredményei szerint a falu egyfajta központi szerepet tölthetett be a környéken, élete Kr. e. 5000 és 4600 között zajlott, és a Szakálhát-, illetve a Tisza-kultúra időszakát öleli fel. Ez idő alatt 4 méter vastag feltöltődés halmozódott fel, amelyben a régészek 7 települési időszakot, ezeken belül pedig 29 réteget tudtak megfigyelni. A letelepedett életmód következtében nagy számban kerültek elő a hajdan itt élt emberek eszközei, edényei, főként azok töredékei, valamint azoknak az állatoknak a csontjai, amelyeknek húsát fogyasztották.