18. századi üvegek

A magyarországi üvegművesség fejlődésére már a 15. századtól meghatározó hatású a velence-muránoi üvegművészet. Az importüvegek nagy része Velencéből származott, ennek szép példája a 19. századi gyertyatartó. Üveghutáink a 16-17. században a töröktől viszonylag szabad területeken, a Dunántúlon, a Felvidéken és Erdélyben találhatóak, ahol az erdős területek elősegítették a huták kialakulását. Felvidéki hutában, az egykori Rákóczi-birtokon lévő Zborón készült a 18. sz. közepén a kék kulacs. Ugyancsak a 18. században öntötték a korong alakú üvegbárcákat, melyek a gyalogos és igás robotot teljesítő jobbágyok munkáját igazolták az Aspremont grófok birtokán.

Külön csoportot alkotnak a négyzetes hasáb alakú, színes opak (átlátszatlan) zománcfestéssel díszített pálinkás butykosok, melyek főként a betelepült németek számára készültek. Díszítésük fő motívumai a szerelmespárok, életképszerű jelenetek növényi ornamentikával övezve.

19. századi üvegek

A 19. században az üveg gyártása és díszítése különválik a tömeggyártás következtében. A kor egyik leghíresebb művésze, a bécsi porcelángyár festője és aranyozója, Anton Kothgasser volt. Poharainak jellegzetességei a magas fogaskerékszerűen csiszolt talp, felfelé bővülő test, fotó realisztikus zománcfestésű képek, ezüst pácolt sárga és aranyozott keretben. A gyűjteményben látható Szent Koronát és a magyar címert ábrázoló pohár 1830 körül készült.

A 19. sz. első felét a színes üvegek korának szokás nevezni, 1829-ben Friedrich Egermann feltalálja az ezüstpácos (sárga) és rézrubinpácos (vörös) vékony áttetsző bevonattal készült könnyen megmunkálható üveget. Készítettek színes borítású, réteges üveget, de gyöngyökkel, gyöngyhímzéssel is díszítették őket.

A csehországi üveggyártás és üvegművészet élen járt Európában. Magyarország nagyon sok üveget importált Csehországból. Különösen vonatkozik ez a fürdőpoharakra, melyek különböző fajtájú üvegből készültek és a díszítésük is változatos volt. A fürdők és környezetük jellegzetes épületeit csiszolták rájuk, Carlsbad, Marienbad, Mehadia, Pöstyén, Búzás, Balatonfüred fürdőit láthatjuk a gyűjtemény fürdőpoharain. A fürdőpoharak divatja eltartott egészen 1880-ig.