Halász-Hradil Elemér/Elemír (Miskolc, 1873. április 18. - Kassa / Košice (Csehszlovákia), 1948. december 9.) A századforduló művészeti szemléletének legkövetkezetesebb alkotója Szlovákiában. Betűfestő-mázolóként kezdte Bécsben (1892-1894), katonai szolgálata alatt került Lőcsére, majd Kassára (1894-1897). Hollósy Simon müncheni magániskolájának diákja (1897-1901) és a nyári nagybányai művésztelep résztvevője volt (1898-1900). 1902-ben felvette a Halász előnevet.

Andrássy Dénes gróf ösztöndíja lehetővé tette számára, hogy Párizsban folytathassa tanulmányait (1902-1903, Académie Julian), további két évet Münchenben töltött, majd 1913 és 1914 között Benczúr Gyula budapesti mesteriskoláját látogatta. Közben kiállított a müncheni Kunstvereinnel (1901), tagja lett a Nemzeti Szalonnak (1902), művei szerepeltek a legjelentősebb országos képzőművészeti bemutatókon, Kassán önálló kiállításai voltak. A világháborúban hadirajzolóként vett részt, 1919-ben magán festőiskolát nyitott Kassán, diákjai voltak többek közt Bauer Szilárd, Kontuly Béla és Jakoby Gyula. 1924 és 1935 között a kassai Kazinczy Társaság Képzőművészeti Osztályának elnöke volt, kiállított a szervezet minden tagsági bemutatóján (pl. 1924, 1939).

Ferenczy Károly hatással volt festészetére, mind naturalizmusával (Munkásfiú portréja, 1899 körül), mind a nagybányás plein air korszakával (Faunok és nimfa, 1901). Az Öregember plein airben (1908) és az Olvasó öreg férfi (1906) c. festményei azt bizonyítják, hogy a kassai művészképzésben részesült szlovák, magyar és cseh diákok közvetlenül Halász-Hradiltól sajátították el a nagybányai stílust. A Kertrészlet (é. n.). c. kisméretű vásznát impresszionistának tekintik. 1912 és 1913 közé tehető szecessziós periódusa, ekkor készült nagyméretű vászna a Cigánybál (1913), amely a szecesszió egyik legjelesebb festménye Szlovákia mai területén. A további évtizedekben elsősorban a városi és polgári közeg festőművésze maradt. Ma a szlovákiai művészettörténet nagyra becsült alkotója, művei megtekinthetők minden 20. századot értékelő művészeti tárlaton, a neves képtárak állandó kiállításain. Kassán Csordák Lajossal volt közös műtermük, ma emléktábla és portré látható a rotunda épületén.

Jelentős egyéni kiállítások: 1902: Kassa (Lengyel Reinfuss Eduárddal); 1909, 1912: Kassa (Csordák Lajossal); 1920: Gyűjteményes kiállítás, Košice; 1929: Košice (Jaszusch Antallal és Kieselbach Gézával); Emlékkiállítások: 1953, 1979, 1998 Košice; 2007-2008 Košice, Bratislava, Komarno.

Munkásságát értékelő kiadványok: SAUČIN, Ladislav: Elemír Halász-Hradil a umenie jeho doby. Bratislava, 1962; NĚMCOVÁ, Helena: Elemír Halász-Hradil (1873-1948). Katalóg. VSG, Košice 1998; HUSHEGYI Gábor: Halász-Hradil Elemér. Katalógus. SZNM - MKMSZ, Pozsony 2008.