Az avarok Belső- és Közép-Ázsiából származó harcos népe 568-ban foglalta el a Kárpát-medencét. Gazdagságukat elsősorban a bizánci birodalomtól a béke fejében kapott rendszeres évi aranyadó biztosította.

Bizánc 626. évi sikertelen ostroma után megcsappant legfontosabb jövedelemforrásuk, és ezzel kezdetét vette az avarok lassú elszegényedése. Az uralkodó réteg gazdagsága azonban még sokáig fennmaradt. Erre utalnak leletekben gazdag kiscsaládi-nemzetségi temetőik, és elsősorban maguknak az avar nagyuraknak és az őket szolgáló vezéreknek ázsiai hagyományokat követő magányos sírjai. Véletlenszerűen előkerült temetkezéseiket a találók általában kifosztották, ám a múzeumokba került hiányos lelet együttesek is sejtetik az előkelő réteg egykori gazdagságát.

Nem tudjuk, pontosan hol volt a kora avarok uralkodóinak székhelye. A Kiskunságból jelenleg ismert korabeli gazdag temetők, különleges szórványleletek, de elsősorban a vezető réteg magányos férfisírjai négy, az avar uralkodócsaládhoz köthető központot sejtetnek Kunbábony, Kecskemét, Bócsa és Kiskunfélegyháza környékén.

A sikertelen bizánci ostrom után az Avar Kaganátus nem volt többé jelentős politikai tényező, írott forrásokban hosszú ideig nem is említik. Közel fél évszázaddal későbbi az a híradás, mely szerint 670 körül onogur-bolgár népcsoportok kaptak „letelepedési engedélyt" az akkori avar kagántól. A közép avar kornak nevezett időszakra jellemző, a kora avarokétól számos jellegzetességben eltérő régészeti leletanyag vidékünkről is ismert.

Az avar kor legnagyobb rejtélyét a különleges öntött bronz övdíszeikről elnevezett késő avar „griffes-indások" jelentik, akiknek hagyatéka jól elkülöníthető a közép avar onogur-bolgárokétól. Vajon ez a nagyszámú népcsoport is az onogurokkal jött a Kárpát-medencébe, vagy őket néhány évtizeddel követve? A griff- és indaábrázolások messzi ázsiai „őshazára" utalnak, esetleg valamiféle belső fejlődés és külső kulturális hatások következtében valahol Kelet-Európában vagy a bizánci birodalom területén jöttek létre? E kérdésekre a mai napig nincs megnyugtató válasz. Tény, hogy a griffes-indások igen nagy számban érkeztek, hiszen ránk maradt emlékanyaguk az egész Kárpát-medencében megtalálható. Bejövetelükről, mindennapjaikról azonban nincsenek írásos forrásaink.

A Kárpát-medence új lakói a kora avar népesség temetőit folytatták vagy újakat hoztak létre. Előkelőiket ritkán temették el magányosan: a gazdag, fegyveres férfiak sírjai többnyire már a közösségük temetőjébe kerültek. Ekkorra a négy kora avar nagyúri központ elvesztette ugyan egykori különleges helyzetét, de továbbra is jelentős maradt, hiszen az itteni temetőkből e korszakból is kerültek elő gazdag lelet együttesek, arany vagy aranyozott szórvány ékszerek, övdíszek. Az új bevándorlók magukkal hozott, és egy-két generáción át öröklődött gazdagságára utalnak ékszereik, aranylemezes veretekkel díszített öveik, arany szerelékes szablyáik. A változás a 8. században kezdődött. Az ékszerek egyre szerényebbek lettek, fegyverek még a gazdagabb temetkezésekben sincsenek, és a griffeket és indákat ábrázoló bronz övveretek között ritkák az aranyozott darabok. Az övdíszek egyre kisebbé váltak; a griffek és indák helyét kevesebb bronzanyagot igénylő, áttört díszítmények váltották fel, és már a silányabb aranyozás is ritkaságszámba ment. Az elszegényedés megállíthatatlanná vált...

Az elszegényedő és belháborúkkal is sújtott avarságról legközelebb akkor szóltak a korabeli, ekkor már frank krónikák, amikor Nagy Károly a 8. század végén meghódította Avarország jelentős részét. Az akkori avar kagán szálláshelyéig, a Duna–Tisza közére benyomuló frank sereg egykorú források szerint mérhetetlen kincset zsákmányolva vonult vissza. Még ha nyilvánvalóan túloznak is a híradások, az avar uralkodócsalád tagjai a köznép elszegényedése ellenére is igen gazdagok lehettek – bár ebből az időből sem nagyúri, sem vezéri sírokról nincs tudomásunk. A frank hódítások következtében a Kárpát-medence közel három évszázados politikai egysége egy időre megszűnt; a 830-as évek után írásos források sem tudósítanak erről a vidékről és az itt élő népekről. Az azonban joggal feltételezhető, hogy az avarság maradéka megélte a magyar honfoglalást.