Szilágyi Imre grafikusművész majdnem fél évszázada van jelen a kortárs magyar művészet különböző fórumain, 1968-ban mutatkozott be először kiállításon, hosszúra nyúlik egyéni és csoportos tárlatainak a listája. Alapító tagja volt 1969-ben a hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek, 2000-ben a debreceni Képzőművészek Ajtósi Dürer Egyesületének. Háromszor kapta meg a Káplár Miklós-díjat, művészetét Holló László- és Csokonai-díjjal is elismerték.

Ezer szállal kötődik ahhoz a tájhoz, amelyen él, a Hajdúság, a Hortobágy melléke természeti, néprajzi szempontból egyaránt színes világához, annak legendáihoz, meséihez, ízes humorához. Ugyanakkor nagy hagyományok folytatója is, mégpedig nem egyszerűen a XX. században különösen jelentős értékeket létrehozó magyar sokszorosított grafikához kötődik, de a rézkarc nemes európai tradícióihoz is, amelyek Rembrandtig, Dürerig nyúlnak vissza. Egy-egy természeti tanulmánya mintha a nürnbergi mester művészetének szellemében igyekezne a lehető legpontosabban rögzíteni a legkisebb részletet is, hogy azután figyelme a láthatón túli világ, a mesék különös csodái, vagy még inkább a költészet által sugallt lírai tartalmak felé forduljon. Különös lényekkel népesíti be grafikáit, amelyek persze emberi történetekről, tulajdonságokról beszélnek, szelíd iróniával kezeli hőseit, olykor elérzékenyül, vagy éppen a nézőt érzékenyíti el, ugyanakkor művészetének egyik erőssége a humor, amelyben a kortárs magyar művészet sajnos nem túlságosan gazdag. Annál értékesebb mindaz, ami az ő lapjain megjelenik.

P. Szabó Ernő