Eseménynaptár
2024. március
26
27
28
29
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
2024.03.23. - 2024.03.23.
Kaposvár
2024.03.23. - 2024.03.23.
Budapest
2024.03.23. - 2024.03.23.
Eger
2024.03.22. - 2024.03.22.
Budapest
2024.03.22. - 2024.03.22.
Szombathely
2024.03.21. - 2024.05.10.
Fülek
2024.03.15. - 2024.03.15.
Szentendre
2024.03.15. - 2024.04.15.
Szentendre
2024.03.14. - 2024.03.15.
Fülek
2024.03.11. - 2024.03.11.
Balassagyarmat
2024.03.09. - 2024.06.22.
Kecskemét
2024.03.08. - 2024.05.01.
Túrkeve
2024.03.07. - 2024.04.21.
Gyula
2024.03.01. - 2024.04.01.
Tatabánya
2024.03.01. - 2024.08.31.
Szeged
2024.02.29. - 2024.04.30.
Herend
2024.02.23. - 2024.03.10.
Hódmezővásárhely
2024.02.22. - 2024.05.19.
Szombathely
Janus Pannonius Múzeum - Modern Magyar Képtár I. - Martyn Ferenc Múzeum - Pécs
Mattis János festménye
Cím: 7621, Pécs Káptalan utca 4.
Telefonszám: (72) 514-040
Nyitva tartás: K-V 10-18
A kiállítás már nem tekinthető meg.
2015.05.15. - 2015.10.21.
festészet, időszaki kiállítás, képzőművészet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Jegyárak:
Egyéni belépő felnőtteknek
600 HUF
Egyéni belépő diákoknak
300 HUF
Egyéni belépő nyugdíjasoknak
300 HUF
Gianfranco Zappettini (1939-), az európai analitikus festészet mesterének munkáiból nyílik kiállítás a pécsi Múzeum Galériában május 15-én 14 órakor a művész jelenlétében. Az 1960-as években született művektől kezdve a legfrissebb alkotásokig több mint fél évszázad munkásságába enged betekintést a tárlat, s így nemcsak Zappettini művészi korszakai, de az analitikus festészet fejlődése is feltárul a látogatók előtt.

„Eltűnni vagy újra feltalálni” – az olasz Gianfranco Zappettini olvasatában az 1960-as évek művészete nem kínált harmadik opciót a festészet számára: vagy átengedi a terepet a hagyományos művészeti kommunikáció tárgyias formáival szakító konceptuális irányzatoknak – lemondva ezzel vezető szerepéről –, vagy újra felfedezve önmagát, ismét a művészet középpontjába kerül. Egy új festészeti nyelv kialakításának vágya és igénye fogalmazódott meg benne, s nem sokkal később az analitikus művészet elveit elsőként leíró német kritikus és kurátor, Klaus Honnef professzor már azon művészek között tartotta számon, akik a festészet megújításával, a festészeti nyelv újjáépítésével és az absztrakció új alapjainak lerakásával foglalkoztak. Zappettini azért küzdött, hogy életben tartsa a festészetet. Hitte, hogy ez a hozzá hasonló fiatal alkotók kötelessége, s még több mint fél évszázad elteltével is – programját mindvégig hűen követvén – egyre elmélyültebb piktúrát teremtve kutatja a művészet értelmét.

A Chiavariban élő mester nem elsősorban festékkel alkotja műveit, hanem helyette színeket és az építőiparból vett kellékeket, illetve olyan plasztik elemeket használ, amelyek szokatlanok a klasszikus festészetben: a nejlontól a műanyaghálón át egészen a kvarcporig, márványig. Keresi az interakciót minden olyan matéria között, amelyet a vásznon felhasználhat. Kompozícióival egyfajta statikus dinamikát, tapintható feszültséget hoz létre, amelyet a transzcendens jelentéseket hordozó színvilággal és a felhasznált anyagok esszenciájával szabadít fel. A festői felület líraian finom vagy épp drámaian szenvedélyes alakításával műveit kilépteti a síkból, a festmény és a relief közti képlékeny határmezsgyébe helyezi át. Előszeretettel használ mélyen gyökerező szimbolikát rejtő archaikus geometriai alakzatokat, melyek egymásra rakódnak, minden struktúra relativizálódik, átértelmezi a másikat, s így szenzuális víziókká oldódnak festményein.