Rómer Flóris Ferenc (Pozsony, 1815. április 12. – Nagyvárad, 1889. március 18.) bencés szerzetes, múzeumunk alapítója és névadója igazi polihisztor tudós volt: szokás „a magyar régészet atyjá"-nak nevezni, de a művészettörténet írás és műemlékvédelem megalapozásában és intézményrendszerének kialakításában is kulcsszerepet játszott. Néprajzi, természettudományos és művészeti munkásságáról még ma is kevés szó esik.

Mint bölcsészeti doktor, 1839-től Győrben tanított, majd 1845-től Pozsonyban. Ekkor jelentek meg első tudományos cikkei, ezek után bízták meg József főherceg nevelésével. A szabadságharc alatt utászként harcolt, bátor tetteinek elismeréseképpen a századosi rangig jutott. A szabadságharc bukása után Bécsben, Olmützben, Brünnben (Spielberg) és Josefstadtban raboskodott, ahol ideje nagy részét továbbképzésének szentelte, 1854-ben közkegyelemmel szabadult. 1857-ben visszatért a győri bencés gimnáziumba. 1859-re elérte, hogy a gimnázium szertárából régiségtár, múzeum lett. Ráth Károly győri levéltárossal indították és szerkesztették a Győri Történelmi és Régészeti Füzeteket (1861–1868), az első hazai történettudományi szakfolyóiratot.

A Nemzeti Múzeum Érem- és régiségtárának őre, az MTA tagja, nagyváradi prépost-kanonokként is a magyar tudományosság részese volt, tudományszervezőként számtalan publikációja jelent meg később is, kötetei mellett tanulmányok többek között az Archaeológiai Közleményekben, majd az Archaeológiai Értesítőben. Neki is nagyban köszönhető, hogy 1876-ban Magyarországon rendezték az ősrégészek és antropológusok VIII. világkongresszusát, melynek főtitkára volt.

Nagy hatású kötetei például a Pozsony régészeti műemlékei (1856), a Műrégészeti kalauz különös tekintettel Magyarországra (1866) mellett A Bakony (1860), vagy az Árpás és a móriczhidai Szent Jakabról címzett premontrei prépostság története (1869).

Fontosnak tartotta az oktatásban a ma is modernnek számító „élményszerű tanítást" a tárgyak segítségével — ez a szellemi kisugárzása máig hat például az általa alapított múzeumon keresztül. Nagy hatással volt kora vidéki történettudományi és (mű)régészeti tudományosságára, például a vidéki műkedvelőknek szóló régészeti leveleivel, az általa szerkesztett, ma 140. évfolyamát megért Archaeológiai Értesítővel. A „tudományos ismeretterjesztés" kitűnő példája „multidiszciplináris" Bakony-könyve, de még sorolhatnánk.

A rendhagyó módon, több intézmény munkatársainak összefogásával megvalósuló vándorkiállítás az emlékév során több hazai és határon túli intézményben be fogja mutatni Rómer Flóris tudományos munkásságát, és a létrehozandó más programok, projektek (életmű bibliográfia, közgyűjteményi adatbázis, emlékkötet, előadások, munkacsoportok közös kutatása) példaként szolgálhatnak hazai és határon túli intézmények, civil szervezetek összefogására.