A kiállítás már nem tekinthető meg.
Az 1902-ben alapított szolnoki művésztelep egyike a legrégebbi folyamatosan működő művészi csoportosulásnak Magyarországon. Mivel tagjait általában laza kohézió jellemezte, a nagybányai művésztelephez viszonyítva a szolnokiak eszmei, stiláris és tematikai jellegzetességei nehezen körvonalazhatók. A 2002-ben alakult Szolnoki Művészeti Egyesület működésének köszönhetően újra élénk művészeti élet bontakozott ki a telepen. Az alkotók, hasonlóan a régi művésztelep hagyományaihoz, nem rendelődnek egységes stílusirányzat vagy eszme alá, megtartva ezzel saját egyéniségüket, művészi hangjukat.
A Szolnoki Művésztelep jelenlegi működését a folyamatos megújulás jellemzi, a múlt és a hagyomány iránti elkötelezettség és tisztelet jegyében. A 2002. évi újraalakulás óta eltelt időszakban számos neves képzőművész élt a lehetőséggel, hogy a rendelkezésre álló műteremlakásokban hosszabb-rövidebb ideig dolgozhasson. A művésztelep Kert Galériája időszakos tárlatok keretében mutatja be az itt folyó alkotómunka eredményeit, valamint a mai magyar és külföldi képzőművészet jeles alkotóinak munkáit, elhozva ezzel Szolnokra a jelen művészetének keresztmetszetét. A képzőművészeti események mellett zenei és irodalmi előadóestek, tánc- és mozgásszínház, filmvetítések, művészeti és egyéb kulturális témájú előadások, nemzetközi alkotótáborok, szakkörök és fiatal, pályakezdő képzőművészek felkarolása teszi teljessé a szellemi légkört.
A Szolnoki Művésztelep történeti és kortárs képzőművészeti anyaga számos alkalommal kerül bemutatásra magyarországi és külföldi tárlatokon, öregbítve a város hírnevét és lehetőséget teremtve aktív kulturális kapcsolatok megteremtésére és fenntartására.
A telep működését koordináló Szolnoki Művészeti Egyesület elnöke Pogány Gábor Benő szobrászművész, a kiállítások, rendezvények, az arculat jellegét meghatározó művészeti vezető pedig Verebes György festőművész. A kolónia doyenje az 1958 óta ott élő és alkotó festőművész, Fazekas Magdolna. A Szolnoki Művésztelep további alkotói 2015-ben: Baráth Fábián, Hangay Szabó László, Révi Norbert és Szabó György szobrászművészek, valamint Király György, Soosur Georgius és Szente-Szabó Ákos festőművészek. Simon Ferenc szobrászművész ez év januárjában hunyt el, így a művészközösség 2015 évi, aktuális állapotának taglalásakor mindenképpen el kell hangoznia a nevének.
Bár kezdetben a Szolnoki Művésztelepet gyakran illették – Nagybányához viszonyítva – a másod- vagy harmadrangúság vádjával, életképessége segített megcáfolni e feltételezéseket. Mi sem bizonyítja jobban egy művészi csoportosulás működőképességét, mint az, hogy a Szolnoki Művésztelep a történelem viharai ellenére még ma is folyamatosan, magas kvalitással működik. Művészei mai is olyan meghatározó egyéniségei Szolnok városának, mint a hajdan volt alkotók. Míg más egykori művészkolóniák rövid életűek voltak, eszméik nem élték túl a történelmi, politikai változásokat, egységesítő törekvéseik gyakran kiválásra késztették művészeiket, addig a Szolnoki Művésztelep ma is aktív és konstruktív csoportként működik, meghagyva a művészi szabadságot és a különféle irányzatok szabad egymás mellett élését.