Szabó Mónika festményein megjelenik a sárközi táj, a vidék, a hagyományok iránti tisztelet és szeretet. A Tolna megyei Sárköz Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény és Sárpilis községek területét jelenti. Az öt település lakosságát elsősorban református vallása különítette el. Népművészetének sajátos stílusával korán felhívta magára a figyelmet. A tájegység jeles vendége volt Garay János, Móricz Zsigmond, Féja Géza és Kunszabó Ferenc; gazdag népzenei anyagára Liszt Ferenc és Kodály Zoltán is felfigyelt; népművészetének pompája Csók Istvánt is megihlette.

A sárközi népviselet a magyar népviseletek közül a legrégibb formájú, legdíszesebb és a legdrágább anyagokból készült. Míg más magyar népcsoportoknál egy bizonyos hímzésmód vált uralkodóvá, a Sárközben minden stílus, technika és ornamentika megtalálható.

A sárközi kulturális barangolást tovább gazdagítja az intézmény aulájában bemutatásra kerülő sárközi fejdíszek, vállkendők, gyöngyök sokasága, amelyeket a decsi Bíborvég Általános Iskola Hagyományőrző kézműves tehetségműhelye, a Sárpilisi „Gerlice madár” Hagyományőrző Néptánc Egyesület kézműves szakköre és a Komlói Díszítőművészeti Műhely bocsátott rendelkezésünkre.