Kiállítás a Hagyományok Háza 17 éve indult csipkekészítő tanfolyamán végzettek munkáiból. A csipke általában több, mint önmagában álló alkotás. A legtöbbször valamit díszít, valaminek a kiegészítője. Így a kiállításon öltözeteken, pl. vizitkéken, tehát látogatóba felvett női felsőruházaton, illetve röpikéken, tehát a sárközi, somogyi lányok, menyecskék által viselt ruhadarabok gallérján, alján, ujján látjuk viszont.

A régi viseletek újrafeldolgozása, bemutatása mellett a csipke mai felhasználását is tetten érhetjük a kiállításon: ruhák derékrészét kiemelve, csipkeboleróként, csipkéből készített ékszereken, de estélyi táska díszeként, önállóan nyakékként, vagy éppen gallérként. Lakástextíliaként is használatos a csipke, önállóan és díszítő- vagy éppen összekötő elemként is. Mindegy, miként használjuk, mindenképpen varázslatos. Hiszen a csipke: luxus! Minden korban idő- és tudásigényes, előkelő, drága, kényes portéka. Finom női kezek időtlen alkotása.

A cím a többféle csipkekészítési technika közül kettőre utal: a varrt, és a vert csipkére. De a kétéves OKJ-s tanfolyam ennél sokrétűbb: a hallgatók megtanulnak varrott csipkét (textilbe varrott csipke, levegőbe varrott csipke), rececsipkét, csomózott, és vert csipkéket készíteni.

A tanfolyam oktatója, Nagy Vincéné régi és új tanítványainak anyagából a sokszínűségre, változatosságra törekedve kérte be a kiállítás anyagát. A megnyitó személyében a csipkekészítést többedik generáció óta folytató Erdei Lilla néprajzkutatót, az Iparművészeti Múzeum főmuzeológusát hallgathatjuk meg.

A kiállítás rendezője: Pölös Andrea, néprajzkutató