1799-ben egy szerb szőlősgazda árkot ásott Nagyszentmiklós határában: a munka közben talált rá 23 darab felbecsülhetetlen értékű aranyedényre, melyek összsúlya körülbelül 10 kilogramm volt. A kincs darabjai kereskedőkön keresztül jutottak el Pestre, ahol végül a Boráros tér névadója, Boráros János városbíró gondoskodott összegyűjtésükről. Az antik tárgyak rajongójának számító Ferenc császár intézkedése miatt a nagyszentmiklósi aranykincs végül Bécsbe, a Császári és Királyi Régiségtárba került.

Mivel a megtalálók a kincs létét eltitkolták, nem kaptak semennyi pénzt a kamarától, ezért a szőlősgazda felesége, Ikonia többször ment Bécsbe, hogy „megtalálói jutalmát” kikönyörögje. Ikonia „őszinte” vallomása során kiderült, hogy az aranyedények melletti apróságokat (fülbevalók, edények letört fülei) beolvasztották és saját ékszereket készítettek ezekből.

A kincset a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzik, azonban a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdonában lévő hű másolatokat most a nagyközönség számára is bemutatják. A Kincsek – Titkok – Aranyak című tárlat a nagyszentmiklósi lelet titkaiba avatja be az érdeklődőket, e mellett a látogatók bepillantást nyerhetnek az avarok és a honfoglaló magyarok kincseinek rejtélyeibe is.