NÉZD MEG VIRTUÁLISAN! http://mucsarnok.hu/panoramafoto/major/

A pécsi Mű­vé­sze­ti Gim­ná­zi­um­ban Lan­tos Fe­renc ta­nít­vá­nya­ként érett­sé­gi­zett Major Ka­mill 1972-ben Pá­rizs­ba ér­ke­zett, majd be­irat­ko­zott az ot­ta­ni ipar­mű­vé­sze­ti fő­is­ko­la gra­fi­ka sza­ká­ra, ahol az­után hosszú éve­kig ta­ní­tott is. Azóta is Fran­cia­or­szág­ban él és alkot, szá­mos ba­rá­ti és mun­ka­kap­cso­lat fűzte/fűzi a leg­je­len­tő­sebb fran­cia­or­szá­gi ma­gyar kép­ző­mű­vé­szek­hez, akik kö­zött ott van Hantaï Simon, Reigl Judit, Szé­kely Vera, Mol­nár Vera, Jean-Pier­re Yvar­al (Vasa­rely), Pát­kai Ervin, Anna Márk, Lu­ci­en Hervé, és még hosszan foly­tat­ha­tó lenne a sor. Ebben a kö­zeg­ben ala­kult és tel­je­se­dett ki mű­vé­sze­te, ennek kö­szön­he­tő, hogy bár Ma­gyar­or­szá­gon is ki­ál­lí­tott, neve a szé­le­sebb kö­zön­ség előtt még­sem ál­ta­lá­no­san is­mert ide­ha­za.

A geo­met­ri­kus abszt­rak­ció a pécsi évek­től kezd­ve meg­ha­tá­ro­zó ki­fe­je­zé­si mód Major Ka­mill fes­té­sze­té­ben, ami­hez szel­le­mi ins­pi­rá­ci­ót adott az ókori Kelet egyik leg­is­mer­tebb írá­sos em­lé­ke, a Gil­ga­mes eposz. Az ék­írá­sos agyag­táb­lá­kon fenn­ma­radt tör­té­net nem­csak ver­bá­lis ere­jé­vel, hanem pik­to­gra­fi­kus je­lek­ből és szim­bó­lu­mok­ból álló vi­zu­á­lis rend­sze­ré­vel is máig nagy ha­tást gya­ko­rol a mű­vész­re. Major agyag he­lyett ne­he­zeb­ben meg­mun­kál­ha­tó fa­táb­lák­ba vési ki re­li­ef­je­it, ame­lye­ken a for­mák rit­mu­sa mel­lett fon­tos sze­rep jut a fény-ár­nyék ha­tá­sok­nak is. A táb­lák egy része mo­no­króm, má­so­kon mind­össze két szín je­le­nik meg. A rács­szer­ke­ze­tű, hálós képek is po­zi­tív-ne­ga­tív fe­lü­le­tek­re épül­nek, csak­úgy, mint a Hantaï Si­mon­nal közös munka ha­tá­sá­ra szü­le­tett, gyűrt, kö­tö­zött anya­gok­ból, sok­szor pa­pír­ból ké­szült abszt­rakt kom­po­zí­ci­ók. Azon­ban míg Hantaït a meg­kö­tö­zött, be­fes­té­ke­zett cso­mók­ból ki­bon­tott abszt­rakt min­tá­zat iz­gat­ta, Ma­jor­nál a cso­mók tér­be­li­sé­ge, plasz­ti­ci­tá­sa lesz hang­sú­lyos, ahogy a gyűrt, össze­cso­mó­zott anya­gok­ból ant­ro­po­morf alak­za­tok szü­let­nek.

A mű­csar­no­ki ki­ál­lí­tás, amely­nek leg­ko­ráb­bi műve 1979-ből való, mint­egy 30 képen ke­resz­tül fel­vil­lant­ja az élet­út fon­tos ál­lo­má­sa­it, íze­lí­tőt adva Major Ka­mill mű­vé­sze­té­ből.

Mayer Ma­ri­an­na, a ki­ál­lí­tás ku­rá­to­ra