A szakrális helyek kialakításánál jól nyomon követhető, hogy az építtető közösségek mindig törekedtek arra, hogy az épületegyüttest minél díszesebbé, teljesebbé tegyék.

A kálvária és a kápolna együttese jól szolgálta a közösség szakrális igényeit. Kiemelt ünnepi alkalmak voltak a kereszt, kálvária felállításának évfordulói, a nagyböjt pénteki napjai, de leginkább a nagyhét. Gyakran innen indult a nagyszombati feltámadási körmenet, a kápolna fogadta be a szent sírt.

Hasonlóképpen jellemző, hogy az együttest temető mellé telepítették, ezáltal egy fajta szakrális központot létrehozva, általában a település mellett, annak közvetlen közelében.

A kápolna

Az eredetileg az Emlékparktól néhány kilométerre, a Tisza közelében álló kápolna a birtok ányási majorjában, egy ligetes, parkosított területen állt. Pallavicini Alfonz gróf – a 66 ezer holdas mindszent-algyői uradalom akkori birtokosa – határozta el a 19. század közepén a kápolna megépítését. A bécsi tervező által készített rajzok szerencsére megmaradtak, így ez képezte alapját az Emlékparkban látható épületrekonstrukciónak.

A terveken tömegét tekintve kis, román kori típusú, egyhajós templomot látunk, egyetlen, az oromzatra ülő toronnyal. Oldalhomlokzatát lizénák tagolják, a falfelületeket ívsoros párkány zárja – tehát formai jegyeiben is a román stílus elmeit mutatja. Ebben az időszakban egyre gyakrabban fordult az építészet a korai középkor, a román, és a gótika formakincse felé. Ez – a klasszicizmus és a historizmus közötti – stílus a romantikus építészet.

A gróf 1850-ben kötött szerződést a szegedi Lipovszky József építőmesterrel, mely szerint a kápolnának a következő év novemberéig el kellett készülnie. Ugyanebben az évben egy budai kőfaragó mestert bízott meg a gróf az építkezéshez szükséges köves munkák elvégzésével. A megállapodás szerint a mesternek sóskúti mészkőből kellett elkészítenie a szükséges építőelemeket, a padló burkolata pedig kehlheimi mészkő lapokból készült.

A kriptakápolna maga egyhajós, a hatszög három oldalával záródó, kétszintes (kriptaszint + földszint) téglaépület, oromfala fölött egyetlen középtoronnyal.
Befoglaló méretei: kripta: 10,8 m széles, 13,5 m hosszú; kápolna: 6,5 m széles, 9,15 m hosszú; az épület teljes magassága a talajszinttől a kereszt csúcsáig: 18,2 m.

Félköríves záródású, többszörösen tagozott bélletű bejárata a főhomlokzat közepén nyílik, felette imitált rózsaablak, a kapuéhoz hasonló bélletben. A középtorony a főhomlokzaton négy konzollal támaszkodik az oromfalra és a tetővonal felett, a harang magasságában minden oldalát félköríves záródású, bélletes nyílások törik át.