A  kiállításon a múzeum Régészeti Tárának közelmúltban napvilágra került, rendkívül értékes darabjaival ismerkedhetnek a látogatók a Kupolában.


Földbe rejtett aranykincsek a bronzkorból

A kiállításban látható egyik kincslelet a Bojt község É-i határában elhaladó M4-es autópálya nyomvonala által keresztezett, a Dusnok-patak partján található lelőhelyen került elő.

Az M4-es autópálya-ásatások egyik szenzációja az a 2017. december 1-én talált aranykincslelet, amely a feltárásra kijelölt terület legnyugatibb csücskében került elő Bacskai István műszeres leletfelderítő vizsgálatának eredményeként. Az 1768 darabból álló aranykincs egy kora bronzkori kisméretű, kézzel formált bögrében volt elrejtve. A kincslelet megmaradása is óriási szerencse – szinte csoda –, hiszen a mai felszíntől alig 30-40 cm-re megtalált rendkívüli leletanyagot nem pusztította el a mezőgazdasági művelés, és a humuszolási munkák is érintetlenül hagyták. A lelet egyik különlegessége, hogy a kincset alkotó apró díszek egy teljesen új, a hazai és a nemzetközi régészeti kutatás számára eddig ismeretlen tárgytípust képviselnek.

Az apró, félkör alakban ívelt, felvarrható lemezkék vagy flitterek feltehetően egy különleges ruha, fejdísz, esetleg textilöv díszítésére szolgálhattak. A nem hétköznapi viseletet vagy egy magas rangú nő használhatta (pl. egy papnő szertartási viselete), vagy talán az akkor itt élt emberek által félve tisztelt istennőnek felajánlott rituális ajándéknak szánhatták.

A másik leletegyüttes 2020. június 25-én Debrecen belvárosában egy építkezést megelőző feltárásról való. A belvárosi ásatásokon meglehetősen szokatlan módon egy késő bronzkori, Kr. e. 1200–900 között elrejtett aranykincs került napvilágra. A műszeres leletfelderítés segítségével felszínre hozott, majdnem 10 dekagramm súlyú értékes leletegyüttes három részből áll: egy kisméretű, téglatest alakú aranytömb mellett két keskeny, megtekert aranyszalagokból összehajtogatott „gombolyag” alkotja az első, Debrecen belterületén feltárt aranykincset. Feltehetően egy bronzkori aranyműves mester nyersanyagkészlete lehetett, melyet valószínűleg egy bőr- vagy textilerszényben(?) rejthettek el, számunkra ma már ismeretlen okokból.


Kora avar kori nemesfém ékszerek

A kiállítás másik témáját a kora avar korban, a 7. század első felére keltezhető ékszerek (párták, nyaklánc, fülbevalók) bemutatása adja. Kiemelkedő jelentőséggel bírnak közülük az M35-ös autópálya nyomvonalán, Derecske–Kösely (Tekeres) II. lelőhelyen előkerült nemesfém veretes párták, melyek eddig ismeretlenek voltak Hajdú-Bihar megyéből, és a Kárpát-medencében is csak kis számban fordulnak elő. Ezek a tárgyak – bár szoros kapcsolatot mutatnak a bizánci gyökerű fejékekkel – az avar kori ötvössírokban talált préselőminták alapján helyi műhelyekben készültek. A derecskei lelőhelyen egymás közvetlen közelében feltárt két igen gazdag női temetkezés – egy 6-8 év körüli kislány („Danuta”) és egy 18-20 év körüli fiatal nőt („Malvin”) – ad bepillantást a kora avar kori előkelő nők viseletébe.

A pártavereteken kívül egy másik ritka tárgytípus, az ezüst lemezgyöngy is előkerült az idősebb nő sírjából. Ezeket az ékszereket két préselt félgömbből forrasztották össze, s a kislány sírjában üvegpaszta gyöngyökkel, a női sírban pedig egy átfúrt bizánci, Heraclius és Heraclius Constantinus 616–625 között vert arany solidus-szal együtt alkottak egy nyakláncot.

A kiállításon bemutatott arany fülbevalók szintén az M4-es autópálya nyomvonalán kerültek elő, egy másik bojti lelőhelyen. A Gulya-legelő Dél nevű lelőhelyen 2018-ban feltárt 12 kora avar kori temetkezés közül hatban találtak arany fülbevalót a régészek. Öt sírba mongolid felnőtt nőt temettek el arany fülbevalópárral, míg a hatodik egy idősebb, mongol antropológiai jegyeket mutató férfi kirabolt sírja volt, melyből egyetlen, négy granulációval díszített apró darab származik. Ez utóbbit a felül nyitott karika alapján feltehetően nem a fülében, hanem a hajában viselte a férfi. A kiállított fülbevalók híven mutatják be a korszakra jellemző ötvöstechnikát, a granulációt. Ez a jellegzetes díszítőtechnika antik, bizánci hagyományokra vezethető vissza, az avarok a kelet-európai sztyeppén ismerkedhettek meg vele.