A Déri Múzeum régészeti kiállítása egy olyan korszakot mutat be , amely valóban fordulópont volt az evolúció során. Az ember ekkor élt – talán utoljára – valódi egységben a természettel, s ezután kezdte durván átalakítani azt. Mondhatjuk, hogy a mezolitikum lehetett az utolsó olyan időszak, amikor az ember a természet részeként, a környezetet csak minimálisan befolyásolva élt, fenntartva ezzel az ökológiai egyensúlyt. Ebből a szempontból tekinthetjük ezt az életformát egyfajta ’paradicsomi’ állapotnak.

Ez a vadászaton, halászaton és gyűjtögetésen alapuló természetközeli (’paradicsomi’) életmód végleg eltűnt Kr.e. 6.200-6.000 között, a Közel-Keletről induló, a Balkánon keresztül nálunk is elterjedő élelemtermelő, földműves életforma megjelenésével. Ettől az időszaktól kezdve egyre gyorsuló ütemben folytatódott a természetes környezet emberi átalakítása. Nem kétséges, hogy ez mára a túlnépesedéssel együtt olyan mértéket ért el, mely környezeti katasztrófák sorozatával fenyeget, és végső soron az egész bolygó ökoszisztémáját veszélyezteti.

A mezolitikum évezredei alatt a Kárpát-medencében élt emberek minden bizonnyal sok emléket hagytak maguk után, azonban ezeknek még csak kis része ismert a kutatók számára. A kiállításon a jelenleg ismert hazai leletanyagokból láthatnak az érdeklődők egy válogatást. Bepillanthatnak a Jásztelek határában napvilágra került mezolit építmény maradványaiból rekonstruált életnagyságú kunyhóba, és ízelítőt kapnak az egykori halász-, vadász- és gyűjtögető életmód emlékeiből is. Közönség elé kerül a Székesfehérvári Szent István Király Múzeumtól kapott, tökéletes épségben megmaradt, sokezer éves csontszigony. A tárlat legkülönlegesebb látnivalója azonban a Kárpát-medencében jelenleg egyetlen ismert mezolit sír, amelyet a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum jóvoltából elsőként a Déri Múzeum mutathat be!