Az ókori tudomány fejlődésében a Kr. e. 3. század és a Kr. u. 1. század közötti időszak technikai szempontból különösen termékeny volt. Ekkor rengeteg innovatív ötlet született, szinte egy technikai forradalom zajlott le. Méghozzá egy elfelejtett technikai forradalom, mert ma már nem is tudjuk, hogy az újkori találmányok, sőt esetleg a ma is használt gépek, eszközök, berendezések eredete sokszor az ókorig nyúlik vissza.

Elfelejtett azért is, mert bizonyos, korukat talán megelőző ötletek lángelmék kísérletei maradtak csupán és már az ókorban feledésbe merültek, miközben más újítások a mindennapi élet szerves részévé váltak. Az ókori mérnökök terveztek, egységes mértékrendszert használtak, vízszinteztek, szöget és derékszöget állítottak, mérték az időt és a megtett utat. A római városokba vízvezetékek szállították a friss forrásvizet, a későbbi topográfiát is meghatározó utak épültek, az utcákat csatornázták, hatalmas boltozott, kupolás épületeket emeltek, emelők és csigasorok segítségével nehéz súlyokat mozgattak. A fürdőkben mindennapi komforttá vált a fűtés és a meleg víz, a bányákban, kutakban szivattyúzták a vizet. Különböző gépeket, szerkezeteket építettek, feltalálták az orgonát. Ekkor készültek az első robotok, sőt a világ első „autóját” is megtervezték. Ebbe az elfeledett, de rendkívül izgalmas világba kalauzolja el a látogatókat az Aquincumi Múzeum időszaki kiállítása.