A tárlat a 17. század európai képzőművészeténekfő korszakait mutatja be, kronologikus sorrendben, földrajzi régiók (iskolák) szerinti tagolásban. A tizenegy teremben és tizenhat kabinetben kiállított, valamivel több mint háromszáz festményből összeállított válogatásban a század szinte minden műfaja, iskolája és stílusirányzata jelen van, a korszak legismertebb alkotói, többek között Velázquez, Van Dyck, Rubens, Murillo remekműveit felvonultatva.

A kiállítás I. teremében a manierista iskolázottságú, de már a barokk művészet felé továbblépő, illetve a manierizmussal tudatosan, programszerűen szakító mesterek művei kaptak helyet (Annibale Carracci: Jézus és a samáriai nő a kútnál). A II. terembe olasz, francia, holland és spanyol caravaggista művészek alkotásai kerültek, amelyek különféle módon és mértékben tükrözik a festészet történetének legradikálisabb fordulatát hozó, lombard-római Caravaggio művészetének hatását. Itt látható a Régi Képtár nemrégiben vásárolt, hiánypótló, kitűnő kvalitású Férfiportréja Simon Vouet-től. A III. terem a flamand festészet Peter Paul Rubens, Anthonis van Dyck és Jacob Jordaens nevével fémjelzett aranykorátmutatja be (Rubens –Van Dyck: Mucius Scaevola Lars Porsenna előtt). Ebben a teremben kapott helyeta 2019-ben megvásárolt remekmű, Stuart Maria Henrietta hercegnő esküvői portréja Anthonis van Dycktól. A IV. teremben Rembrandt tanítványainak műveit állítottuk ki, illetve olyan művészek alkotásait, akik hosszabb-rövidebb ideig a holland festőóriás hatása alatt dolgoztak (Rembrandt Harmensz. van Rijn –Gerard Dou: Példázat a kincsrejtőről).

A kiállítás V. teremében az olasz érett barokksokszínűségével ismerkedhet meg a látogató, velencei, lombard, firenzei, nápolyi és genovai művészek alkotásain keresztül (Bernardo Strozzi: Az adógaras). A VI. teremben és az 1. kabinetben a léptékében szerényebb, ám szintén néhány remekművel büszkélkedő francia kollekcióXIV. Lajos, a napkirály korszakának udvari művészetét és az uralkodó festészeti irányzatokat (Claude Lorrain: Villa a római Campagnán), illetve az udvari művészetet mutatja be. A VII. termet, valamint a 2. és 3. kabinetet a német festészetnek szentelték. A teremben a német barokk festészet legfőbb stílusáramlataival(Johann Heinrich Schönfeld: Szkíták Ovidius sírjánál), a 3. kabinetben a polgári műfajokkal (csendélet, tájkép), a 2. kabinetben a régió legjelesebb portréfestője, Jan Kupeczky művészetévelismerkedhetmega látogató. A kiállítás a világhírű spanyol gyűjteménnyel folytatódik a szárny központi, legnagyobb kiállítóterében és három kabinetben. A VIII. terem a spanyol festészet aranykorát (Bartolomé Estebán Murillo: A kis Jézus kenyeret oszt a zarándokoknak), a 4. kabinet a tenebrismo stílusirányzatát (Zurbarán: Szent András) az 5. a portréfestészetet, a 6. pedig a Szeplőtelen Szűz-és a Szent Család-ikonográfia népszerűségét mutatja be a spanyol barokk festészetben (Francisco de Zurbarán: A Szent Család). A 7. kabinetben a barokk csendéletfestészet spanyol és olasz példáit, míg a IX. teremben, továbbá a 8. és 9. kabinetben északi megfelelőjét, a kivételes gazdagságú holland-flamand csendélet- és állatképgyűjtemény legszebb darabjait állítottuk ki (Willem Claesz. Heda: Csendélet sonkával, nautilus-serleggel és ezüst boroskancsóval).

A tárlat X. terme a 17. században virágkorát élő holland és flamand tájképfestészet legnépszerűbb típusaira (Jacob van Ruisdael: Erdei tó), a XI. terem pedig a korszak holland és flamand portréfestészetére fókuszál (Frans Hals: Férfiportré). A holland polgári műfajok közül a zsánerfestészetből a 10., 11. és 12. kabinetben (Jan Steen: Macskacsalád), míg a 13. kabinetben a holland architektúrafestők műveiből nyújtunk válogatást (Pieter Jansz. Saenredam: A haarlemi Nieuwe Kerk belseje). A 14. kabinet témája a klasszicizálás és franciás ízlés a holland 17. századi művészetben (Karel Dujardin: Tóbiás az angyallal és a hallal).

Az utolsó két kabinetben (15. és 16.) állítottuk ki a Régi Képtár számban legkisebb gyűjteményi egységét, a 17–18. századi brit festészeti kollekciót. Az elsősorban a szigetország festészetének jellegzetes műfajaiba, a portréba és a tájképbe bepillantást nyújtó válogatást a Régi Képtárnemrégiben megvásárolt remekműve, William Larkin Női portréjagazdagítja.