A Kapuk a létbencímű tárlat Hollán Sándor Franciaországban élő magyar képzőművész (Budapest, 1933) munkáit mutatja be az európai rajz- és grafikatörténet legkiemelkedőbb mestereinek faábrázolásai és tájképei körében. A Szépművészeti Múzeum idén megújult kiállítóterében november 9-től látogatható tárlat Hollán művei mellett a faábrázolás és tájképművészet nagy klasszikusainak, többek között Wolfgang Huber, id. PieterBruegel, id. Jan Brueghel, Claude Lorrain, Camille Corot, Rembrandt, Nicolas Poussinkompozícióit mutatja be.

A több mint ötven, kiemelkedő műalkotást felvonultató tárlat amellett, hogy érinti az európai tájképművészet csúcspontjait, a grafikusművészet különböző technikáinak – tollrajz, színezett fametszet, rézkarc, üvegkarc, akril –áttekintését is nyújtja. Mindezt a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének gazdag anyaga teszi lehetővé, benne azzal a jelentős műtárgycsoporttal, melyet Hollán Sándor 2003 és 2019 között a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozott. A magyar származású művész, a fák belső erőinek érzékeny megfigyelője, 2003 óta több mint 150 alkotását ajándékozta a múzeumnak, ezekből több mint húsz látható a kiállításon.

Hollán Sándor 1956-ban hagyta el Magyarországot. A fiatal művészt a párizsi École nationalesupérieuredesBeaux-Arts fogadta be, hogy tanulmányait befejezhesse. Műterme télen Párizshoz köti, anyarakatpediga dél-franciaországi Gignacban tölti, ahol a vidéket járva vissza-visszatér kiválasztott fáihoz, hogy megfigyelve rezdüléseiket, a szén vagy az ecset finom érintése nyomán meditatív rajzokat készítsen róluk.

A 2023 nyarán újranyílt Grafikai kiállítótérben az első, Baselitz X Schiavone című kiállítást követően ismét egy kortárs művész munkáit mutatjuk be régi mesterek műveivel párhuzamosan. A Kapuk a létben című tárlaton régi mesterek rajzait, grafikáit állítottuk párbeszédbeHollán alkotásaival, így vizsgájukember és természet kapcsolatát és a fa szimbolikus értelmezési lehetőségeit a különböző korokban. Emellett a kiállítás olyan egyetemes művészi problémákat vet fel, amelyek korszaktól függetlenül kihívást jelentettek és jelentenek az alkotóknak: a faportré kialakítása, az erdei táj ábrázolásmódjai, a motívum előtt történő rajzolásban rejlő lehetőségek, a természet erőinek ábrázolása, a természetben megjelenő fényviszonyok megjeleníthetősége és a tárgyilagos valóságtól történő elmozdulás kérdése. A faábrázolás és a tájképművészet nagy klasszikusai között – többek között Wolfgang Huber, id. PieterBruegel, id. Jan Brueghel, Claude Lorrain, Camille Corot – olyan alkotóktól is válogattunk műveket, akik kifejezetten inspirálták Hollánt, akiket írásaiban, interjúiban is említ, sőt akiknek a műveit parafrazeálta (Rembrandt Harmensz. van Rijn, Nicolas Poussin).


Korunkban, amikor egy fa ültetése nem csupán a környezetünk szépítése utáni vágyból vagy az emlékezet megőrzésének szándékából fakadhat, hanem a bolygónk sorsa felett való közös aggódás gesztusából is, joggal merül fel bennünk a kérdés: a művészek kutató tekintetén keresztül milyen üzeneteket közvetítenek az élővilág létfontosságú részét alkotó társaink, a fák? Hogyan jelennek meg a legkülönbözőbb korokban a művészi alkotófolyamat legközvetlenebb és legszemélyesebb kifejezőeszközében, a rajzművészetben? Hiszen lerajzolni egy fát nem más, mint alaposan megfigyelni, mélyen összekapcsolódni vele, feltárni mágikus üzenetét.

A fák és az ember szimbiotikus összetartozásának gondolata ősidők óta jelen van a legkülönbözőbb kultúrák hitvilágában, nyelvezetében és művészeti alkotásain. A Zsoltárok könyve szerint a boldog ember olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, levelei sosem hervadnak, és siker koronázza minden tettét (Zsolt 1,3). Az ókori klasszikus irodalom is bővelkedik költői képzettársításokban: Homérosz az Iliászban tölgyhöz hasonlítja a rendíthetetlen héroszokat. Ovidius mítoszai közül a babérfává változtatott Daphnetörténete a viszonzatlan szerelemről a reneszánsz és barokk festők kedvelt témája lett (Átváltozások, I. 438–567). A gyökereikkel a földbekapaszkodó, lombkoronájukkal az ég felé törekvő fák összekötik az eget és a földet; a bölcsesség, az örök megújulás és a remény hírnökei ma is.