Vámos Aladár (1882-1954) Budapesten született, később ott is tanulta a fényképész szakmát. Tanulmányait lezárva, 1899 óta dolgozott iparosként, amikortól „a legelső fővárosi és külföldi szalonokban fejlesztette szaktudását” – írja magáról később A Magyar Ipar Almanachja (1931) című kötetben. Első önálló vállalkozását 1906-ban alapította meg Balassagyarmaton.

A 20. század eleje az akkori nógrádi megyeszékhely számára a gazdasági és társadalmi felemelkedés időszaka volt. A város a Felvidék kapuját jelentette az Alföld felé, fontos szárazföldi és folyami kereskedelmi útvonal mentén helyezkedett el és sokféle kedvezménnyel várta a letelepedni vágyó iparosokat. Vámos Aladár itt találkozott leendő feleségével Weisz Szerénával (1887 - 1951) is, és ez megerősítette a döntésben, hogy a városban marad. A fotóműterem kezdetben a Balassa utca 1. szám alatt működött, majd 1914 körül a város főutcájára helyezte át, a Rákóczi fejedelem útja 39. számú házba. Egy kétemeletes ház hátsó udvarán épült meg a napfényműterem. Az épület teteje és oldala üvegből készült, a bejövő természetes fény biztosította a megvilágítást.

Az első világháború alatt Vámos Aladár hadifényképészként működött.

Három fia közül a legidősebb, Vámos László (1901-1971) már a gimnáziumi évei alatt kitűnt a társai közül virtuóz hegedűjátékával, ezért később, 1933-ban a család visszaköltözött Budapestre, hogy ő a tanulmányait a Zeneakadémián folytathassa. Második fia, Vámos Tibor (1905-1993) gyógyszerész lett. A mesterséget a legkisebb fiú, Vámos Zoltán vitte tovább.

A második világháború viszontagságai megrendítették Vámos Aladár egészségét, sokat betegeskedett, az ipar gyakorlását szüneteltette. 1953-ban a Fő utca – Csalogány utca sarkán lévő, kibombázott ház földszinti helyiségében nyitotta meg újra saját üzletét.

Vámos Zoltán (1917-2008) Vámos Aladár legfiatalabb gyermeke apja nyomdokaiba lépve, fényképész lett. A szakma csínját-bínját a Halmi Béla udvari és kamarai fényképészetnél sajátította el, amely a Kálvin tér közelében, a Kecskeméti utca 19. szám alatt működött. 1936-1939 között a Hacsek és Farkas cégnél, azaz a legendás hírű HAFA-nál dolgozott. Ez volt az ország egyik legjobb fotóműterme és laboratóriuma. Vámos Zoltán innen vonult be katonának.

A második világháború után a Városház utcában nyitott üzletet, amelyet 1949-ben államosítottak. Ezért elhelyezkedett az MTI elődjénél a Magyar Fotónál.

1954-ben apjától átvette a Fő utcai vállalkozás vezetését, majd négy évtizeden át, 86 éves koráig aktívan részt vett az üzletmenetben. A fő profil a filmek előhívása és nagyítása volt, illetve igazolványképeket is készítettek. A gyorsaság és megbízhatóság miatt jól kialakult ügyfélkörük volt. Az elkészült filmekre és fotókra való várakozás ideje alatt a parányi helyiségben élénk társadalmi élet is folyt: találkozóhely, beszélgetőhely is volt ez az üzlet.

Vámos Zoltán a munka mellett részt vállalt a szakmai oktatásban is, gyakran volt a fényképész szakmunkás vizsgabizottság tagja.

Vámos Judit (1955–) a harmadik generáció, aki édesapjától tanulta meg a fényképész szakma fortélyait, majd a Práter utcai iskolában végzett. Több munkahelyen próbálta ki szakmai tudását, és gyarapította ismereteit. Apja üzletét 1986-ban vette át. Szabadúszó vállalkozóként az azóta eltelt évek alatt sokféle alkalmazott fotográfiai munkát vállalt és vállal. A rendezvény-, divat- és esküvőfotózás mellett számos kiadványhoz is készített képeket. Az üzletben pedig továbbra is működő szolgáltatás volt az igazolványképek készítése és a filmelőhívás-képkidolgozás. 2020-ban az üzletet bezárták, de a fotózást a mai napig folytatja.

120 éves fennmaradásuk „titka” a szakma iránti elkötelezettség és a minőségi munka.