Elemi és középiskoláit szülővárosában, Keszthelyen végezte el. A kitűnő tanulót 1924-ben felvették az Eötvös Kollégiumba. Az egyetemen történelmet és földrajzot tanult. Már egyetemista korában tagja lett a Magyar Földrajzi Társaságnak. Bölcsészdoktori értekezését a Keszthelyi-hegység földrajzáról írta. Tanárai - Cholnoky Jenő és Teleki Pál - ajánlására külföldi ösztöndíjat kapott, így az 1928-29-es éveket a berlini egyetemen töltötte.

Hazatérve tanársegédnek nevezték ki a budapesti egyetem földrajzi intézetében, majd Cholnoky Jenő adjunktusa lett. Cholnoky nyugdíjba vonulása után, 1941-ben az egyetem Földrajzi Intézete mellett átvette az újonnan alakult Természetföldrajzi Tanszék vezetését is. A földrajztudomány művelésében és a földrajzi ismeretek oktatásában méltó utóda volt Cholnoky Jenőnek. 1946-ban az MTA levelező tagja lett, de három évvel később megfosztották akadémiai címétől.

Töretlen akaraterejét és kutatómunkáját jellemzi, hogy 1954-ben újra levelező tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. 1952-ben négy évre őt választották meg az újjáalakult Magyar Földrajzi Társaság elnökének. 1954-1956 között az MTA Földrajztudományi Kutató Csoportjának igazgatója és a Földrajzi Értesítő főszerkesztője volt. Munkájának 1962. szeptember 1-jén bekövetkezett halála 56 éves korában vetett véget.