A VII. Debreceni Mézeskalács Fesztivál alkalmából a Déri Múzeum időszaki kamaratárlat keretében mutatja be a mesterség tárgyi emlékeit. A nagy múltú magyarországi mézeskalácsosságnak Debrecen volt az egyik jelentős központja. Messze földön híres mézeskalácsot készítettek itt évszázadokon át, melyhez a kiváló minőségű lisztet a helyi fejlett malomipar biztosította. A helyi mézeskalács, az úgynevezett „debreceni" fő jellegzetessége, hogy nem főzik fel hozzá a mézet. Felületén fa formákkal alakítanak ki plasztikus díszítményt, sütése pedig nagy méterű kemencében, folyamatosan égő tűz mellett történik. Ez a technológia biztosítja különleges zamatát.

A XIX. század második felétől a mézeskalácsos mesterek száma csökkent, a cukrászipar terjedésének és az olcsó bolti édességek megjelenésének hatására a mesterség piaca beszűkült, Debrecenben azonban néhány mézeskalácsos mester napjainkig folyamatosan dolgozik.

Az utolsó önálló boltot működtető debreceni mézeskalácsos, Kerékgyártó Sándor műhelyének és boltjának teljes berendezése a mester halála után a Déri Múzeum gyűjteményébe került. A kiállítás ez alapján mutatja be a mézeskalácsosság alapvető kézi szerszámait, kiegészítve a mézesek készítésének munkafolyamatát ábrázoló korabeli felvételekkel, valamint bő válogatást nyújt a míves kidolgozású faragott fa formákból, az úgynevezett ütőfákból. Szabadfalvi József Mézeskalácsosság Debrecenben című kötetére építve vetített képes prezentáció segítségével ismerkedhetnek meg az érdeklődők a hagyományos mézeskalácsos mesterség munkafolyamatainak részleteivel.