1991 júniusától látható a magyar népi kultúrát bemutató állandó kiállítás a Néprajzi Múzeumban. A kiállítás 13 teremben tárja a látogatók elé a magyar parasztság hétköznapjainak és ünnepeinek tárgyi emlékeit a 18. sz. végétől az első világháborúig terjedő időszakból, a magyar nyelvterület egészéről.

Az első terem a Kárpát-medence népeinek etnikai, nyelvi és vallási megoszlását mutatja be. A 19. század végén a 14 milliós lakosság közel felét a nemzetiségek alkották, akik között a legjelentősebb létszámot a románok (16%), a németek ( 13%) és a szlovákok ( 13%) képviselték.

Ezt követően az emberi élet keretét alkotó intézmények: a falu, az uradalom, a mezőváros, a tanya, az ipari város, valamint az egyházak egymással összefonódó kapcsolatrendszerét tekinti át a kiállítás, ezek ugyanis számottevő befolyást gyakoroltak a népi műveltség alakulására.

Nagy teret kapott a paraszti munka sokrétűségének és gazdag tárgykészletének megismertetése. A munkát végző emberek életkörülményeit, társadalmi helyzetét hétköznapi ruházatuk és személyes felszerelésük mutatja be. A munkafolyamatok és az élelmiszertárolás jellegzetes tárgykészlete mellett a paraszti táplálkozás hagyományaival és társadalmi eltéréseivel is megismerkedhet a látogató. A paraszti munkához szorosan kapcsolódó kézművesség meglehetősen széles skálájából több jellegzetes foglalkozás mutatkozik be, mint például a fafaragás, az asztalosipar, a kovácsmesterség, a fazekasság, a textilkészítés, a posztóművesség, a szűrszabó- és szűcsmesterség.

A múlt századi falusi lakáskultúra két pólusát szemlélteti a kiállítás: az őrségi régi "füstös" ház a középkori életkörülményeket, a sárközi "tisztaszoba" pedig a gazdagparaszti új ház divatját közel egyazon időből rögzíti, jelezve a falusi népesség polgárosodásának egyenetlen folyamatát kísérő vagyoni tagozódás távolságait. Ebben a folyamatban meghatározó szerepet játszottak a falusi és mezővárosi kézművesek, akik tömegesen állították elő a festett bútorokat, a díszkerámiát, a színes szőtteseket, a hímzett viseleti darabokat, és ezáltal jellegzetes tájstílusokat teremtettek.

Az emberi életút bemutatása a paraszti értékrend arányaihoz igazodik, középpontjában a lakodalom állt, melyet az impozáns kalotaszegi emlékanyag juttat kifejezésre. A kiállításban az a kalotaszentkirályi menyasszonyi kelengye kerül közszemlére, amelyet először száz esztendővel ezelőtt, a millenniumi néprajzi falu kiállításán láthattak az érdeklődők.

A hagyományos népi kultúra szellemi gazdaságát tükrözi a kiállítás utolsó témája: a kalendáriumi ünnepek sora. Az egyházi és a gazdasági év előírásaihoz igazodó népszokások kellékei és látványos jelenetei a magyar paraszti műveltség nyugati és keleti elemekből ötvözött sajátosságait tárják fel.