Alan Sonfistot (New York, 1946–) a land art, az earth art, illetve az environmental art (környezeti művészet) nevű irányzat ma élő legismertebb alakjaként tartja számon a művészettörténet. Robert Smithson, Walter de Maria, Michael Heizer és James Turrell mellett az elsők között volt, aki művei témáját és a megvalósításukhoz felhasznált médiumot is a természetből merítette.

Az amerikai művész 1965-ben New York szívébe, Manhattanbe tervezett és 1978-ban a legkorábbi köztéren álló land art-műként felavatott Time Landscape (Időtájkép) című munkájával vált ismertté. A mesterségesen létrehozott „prekoloniális erdő" az újkori telepesek odaérkezése előtti vegetáció rehabilitációján keresztül mutatja be a metropolis őshonos élővilágát. Sonfist megpróbálta ugyanazt a környezetet visszaadni, amit a 17. század elején a félszigetre érkező holland gyarmatosítók a bennszülött amerikaiaktól örököltek. Az emblematikus alkotás 2015-ben ünnepli születésének ötvenedik évfordulóját. A Szépművészeti Múzeumban rendezett kiállítás az első, amely ennek a jelentős jubileumnak emléket állít.

Alan Sonfist munkássága egyfajta „ökológiai régészetként" értelmezhető. Alkotásaiban az adott helyszín történelme, a benne megőrzött emlékezet kérdése, a jelen és a múlt párbeszéde foglalkoztatja. Időkapszulaként funkcionáló ökológiai tájképeiben, performanszaiban, szociális intervencióiban és a kiállítótérben újrakontextualizált természeti rekvizitumokban egy olyan szimbolikus üzenet megfogalmazására törekszik, ami reményei szerint a jövendő nemzedéket képessé teheti élettere természetes mikroklímájának a visszaállítására.

Művészete fél évszázad elteltével sem veszített aktualitásából. Művei olyan egyre égetőbb kérdések megválaszolásában nyújtanak támpontot, mint a natura naturans („teremtő természet") és a natura naturata („teremtett természet") harmóniájának visszaállításában rejlő etikai feladatok tisztázása, illetve a környezetünk iránt érzett társadalmi felelősségvállalás problémája.

Munkái megtalálhatók a világ legjelentősebb múzeumaiban, a New York-i Museum of Modern Artban (MoMA), a Metropolitan Museum of Artban (MET), a Guggenheim Museumban és a Whitney Museumban, a Dallas Museum of Artban, a los angelesi MOCÁ-ban, a párizsi Pompidou Központban, a pekingi Kortárs Művészeti Múzeumban és az aacheni Ludwig Museum gyűjteményében. Művei a kasseli Dokumentán és a Velencei Biennálén is bemutatásra kerültek.

A Szépművészeti Múzeum kamarakiállítása a művész első önálló közép-kelet-európai bemutatkozása.

Orosz Márton, PhD
a kiállítás kurátora