Megosztott társadalmunkban, a magyar Soá hetvenedik évfordulóján úgy látjuk, hogy szükségszerű megfogalmaznunk: a Soá tragédiája nem zsidó ügy, hanem keresztény és össztársadalmi trauma egyaránt. Ennek kifejezéseként rabbik, püspökök és egyházi gondolkodók írtak Ima Auschwitz után címmel imádságokat, melyeket kortárs képzőművészek kaptak meg és a művészet eszközeivel vizuális tartalommá formálva tettek egyetemes üzenetté.

Az imádság meggyőződésünk szerint nem állásfoglalás, nem embereknek való megfelelési kényszer, hanem az Isten felé fohászkodó bocsánatkérés és megbocsátás hangja tud lenni. Az, hogy ebben több felekezet és művész is képviselteti magát egyúttal kifejezi, hogy összefogásra van szükség a megbékéléshez és az őszinte szóhoz. Bízunk abban, hogy a bocsánatkérés és a fohász eme halk, de reménység szerint őszinte hangja a szétszakadás és megosztottság helyett az összefogás jele – mintegy kiáltvány –, az alázat kifejezője lehet.