Feledy Gyula Zoltán festőművész (Szombathely, 1975. január 29.) az 1990-es években kezdett festészettel foglalkozni, ekkorra már sikeres állatorvosi és polgármesteri évek voltak mögötte. Nagybátyja, Feledy Gyula Kossuth díjas grafikusművész révén magától értetődő módon kötődött a modern művészethez. Különleges grafikai gyűjteménye, majd Miro és Klee festészetének tanulmányozása terelte érdeklődését a művészi önkifejezés irányába.

Művészbarátai, Szőke György és Megyik János bíztatásra kezdett festő kísérletekbe: korai alkotásai a szabad képi asszociációkon alapuló örömfestészet spontán megnyilatkozásai. Az absztrakt expresszionizmus vonzáskörében dolgozott, képein festői és grafikai elemek ötvöződnek egy-egy koncentrált gesztusba. E 90-es években született művei a keleti kalligráfiákhoz álltak legközelebb, ahol a festői ecsetnyom belső lelki automatizmusok kisugárzása.

A 2000-es évek közepén indított új képei monokróm jellegű, üresnek ható, colour field felületek, ahol a szín semmiféle mögöttes tartalmat, elvont üzenetet nem tartalmaz, ehelyett saját magát demonstrálja, nyilvánítja ki. Feledy Gyula Zoltán elegáns, érzékeny szépségű képmezői maximálisan kihasználják a szín sajátosságaiból, karakteréből adódó lehetőségeket. A monokrómia számos megoldását alkalmazza: van, amikor tompa, hűvös és kissé távolságtartóan matt felületeket hoz létre, máskor a sokszoros festék- és lakkrétegből felépített, ragyogó intenzitású szín-megnyilatkozás nyújt hasonlóan különleges esztétikai élményt. A szín belső, sajátos karaktere, az egymásba játszó színdimenziók, az alulról felsejlő színrétegek illetve a fedő felületek artisztikuma és faktúrális sajátosságai egyformán érdeklik. Hihetetlen gonddal és precizitással kialakított festői világa egyfajta átjárást képez a sík és a tér között: festményeinek téri jellege, a vakrámán behajtott vászon szélein lecsorgó festék ugyanolyan lényegi része az alkotásnak, mint maga a képtükör. Feledy Gyula képei gyakran sorozatokba rendeződnek, és e sorozat darabjai egymást kiegészítve, egymásra válaszolgatva adják vissza a művész lírai színélményekben gazdag kolorizmusát. Készítésük során elfordul a hagyományos képalakítási módszerektől, és öntéssel, merítéssel, folyatással, csiszolással, összességében a nyomhagyás sokféle módszereivel teszi változatosabbá és egyben esztétikusabbá örömteli világát.

Feledy Balázs alkotásai egy a létrehozó művész és az végeredményt képező mű közé helyezett médium, egy fényképezőgép vagy számítógép segítségével készülnek. Szociológiai érdeklődésétől indíttatva eredetileg fotóantropológiával foglalkozott: szűkebb környezete, Kötcse 20. századi archív fotográfiáit dolgozta fel. Képeinek központi témáját, ember és társadalom viszonyát társadalomkritikai szempontból közelítette meg. Az ezredfordulóra önálló multimédiás anyagot jelentett meg „Kötcse élete képekben" címmel, amely a Magyar Nemzeti Múzeum multimédiás gyűjteményének első darabja lett.

A 200-es évek folyamán - saját életének változásai következtében – új utakat keresett a fotográfiában: ennek segítségével igyekezett kivonni magát a hétköznapi világából. Új alkotásai sajátos technikával készülő fotogramok, a fénysugár időbeli mozgásának objektív képanalízisei. Sötét háttér előtt színes fénynyalábokat vetít egymásra, és a fotográfia segítségével rögzíti. A felvételek új tér- és idő-dimenziókba helyezik a fény folyamatosan változó megnyilatkozásainak sorozatát. Feledy Balázs képi történeteit a fotográfia mellett egy másik médium, a számítógép is segíti. Több rétegű, transzparens síkok egymásba játszásából alakulnak ki különleges fény-szimfóniái a számítógépes átdolgozások után. E – jobbára geometrikus - művek kompozíciós jellemzői az aszimmetria, az élek és bevágások, síkfelület és a tér közötti átmenetek, a rácsos szerkezetek, valamint a fény- és árnyékhatások. Elektrográfiái olyan zárt rendszerek, amelynek elemeit kölcsönös függés hatja át, egymástól is és a rendszer egészétől is kölcsönösen meghatározottak. A zárt struktúra rétegekből áll, amelynek hierarchikus szerkesztettségét, illetve lineáris felépítettségét is vizsgálhatjuk. Használja a 3D-s megjelenítést és a fraktál-grafikát is. Képei sorozatok, amelyek a minimálisból kiindulva, kevés elem hozzáadással válnak egyre bonyolultabb látvánnyá, és dinamikus asszociációs tartományokat építenek fel.