A művész születésének 150. évfordulója alkalmából tervezett kiállítás elsődleges célja a múzeum saját grafikai anyagának legátfogóbb bemutatása. Mivel a budapesti gyűjtemény legkorábbi lapja 1892-ből származik, a kiállítás az életpályája utolsó, élénk litográfusi tevékenységgel jellemző évtizedét (1891–1901) kívánja értelmezni.

A Majovszky-gyűjteményből származó két rajz mellett (A Moulin Rouge bálterme, Mlle Cocyte énekesnő portréja) Toulouse-Lautrec 368 lapból álló sokszorosított grafikai oeuvre-jéből több mint 200 litográfiát őriz a múzeum közöttük 10 nagyméretű plakátot, de megtalálható a kilenc lapból álló hidegtű-sorozata valamint több illusztrált könyve és albuma is (Yvette Guilbert).

A grafikák reprezentatív együttese az 1. világháborút megelőző céltudatos szerzeményezéseknek köszönhető, az első lapokat a művész halálának évében, 1901-ben vásárolták. A múzeum a legkiválóbb francia és német műkereskedőkkel állt kapcsolatban, ez a magyarázata annak, hogy a gyűjteményben nagyon sok a kis példányszámban (12-25) nyomtatott, szignált és számozott, esetenként dedikált lap.

Több olyan levonatunk is van, amelyből jelenleg mindössze négy-öt példány ismert. A múzeumi kollekció lehetővé teszi Toulouse-Lautrec grafikai munkásságának átfogó áttekintését, mind a funkció (plakátok, könyv-és folyóirat-illusztrációk, borítótervek, színházi műsorok- és szereposztások, kottacímlapok) mind a tematika vonatkozásában (a párizsi színházak, kabarék, bordélyházak világa, az éjszakai élet neves előadóművészei, lóverseny). Érdekesség, hogy bizonyos kompozíciók több fázisnyomatban, illetve különböző színű változatban is megtalálhatók, ezáltal bepillantást nyerhetünk a művészi alkotófolyamatba.

A kiállítás a művészhez kötődő párizsi színhelyeket és személyeket tematikus csoportosításban mutatná be, módot adva a nyilvános és magánélet színtereinek, az egyéniség és a típus ábrázolásának, valamint a populáris és az elit kultúra közti határoknak a vizsgálatára. A tárlat legátfogóbb tematikus egysége a 19. század végi szórakoztató ipar legfontosabb helyeit, a zenés kávéházak, táncos mulatók és kabarék világát (Moulin Rouge, Mirliton) venné számba. Külön részt alkotnának a színházzal összefüggő művek: plakátok-és szereposztások, illetve a színpadi jelenteknek (pl. Sarah Berhardt, Marcelle Lender híres szerepeiben) és a páholy közönségének az ábrázolásai.

Önálló egységet képviselne bordélyházak világa, középpontjában az Ezek a hölgyek az ebédlőben című olajképpel, melyet 1913-ban az Ernst Múzeum kiállításáról vásárolt a múzeum, illetve a társadalom peremén élők intim pillanatait szokatlan együttérzéssel ábrázoló 1896-os Elles (Lányok) litográfiai-sorozattal. A kiállítás utolsó része az egyéniséget, a sztárok világát állítaná középpontjába, a századvégi Párizs legfontosabb előadóművészeinek, énekeseknek és táncosoknak a bemutatásával, akiknek híressé válásában Toulouse-Lautrec alkotásai döntő szerepet játszottak (Aristide Bruant, Jane Avril, Loïe Fuller, Marcel Lender, Yvette Guilbert).

A „belle epoque" Párizsának felidézését a kiállításba integrált archív fotók, filmek, esetleg zenei betétek segíthetnék. A Grafikai Gyűjtemény lehetővé teszi a kortársak (pl. Bonnard, Steinlen, Ibels) bevonását a kiállításba, mely ezáltal tágabb összefüggésben szemléltetné Toulouse-Lautrec grafikusi életművét.