Huszonkilencedik alkalommal nyílt meg a Salgótarján Tavaszi Tárlat, mely a kortárs hazai képzőművészek legfrissebb alkotásainak egyik bemutató színtere. A beérkezett festmények, grafikák, plasztikák egyre növekvő száma a rendezvény iránt megnyilvánuló nagyfokú érdeklődést bizonyítja. A kiállítás messze túlnőtte a regionális kereteket és egyértelműen országos kitekintésű seregszemlévé vált. Örvendetes tény az is, hogy a már évek óta Salgótarjánban kiállító képzőművészek mellett a korábbiaknál jóval több fiatal küldte el munkáit, melyek közül több mű került be a kiállításba. A kiállított művek sokfélék, sokszínűek, jól reprodukálják a hazai kortárs alkotóművészet főbb törekvéseit. A már kialakult mitológiák, egyéni képi világok mellett helyet kapott a minimal art, az expresszív kifejezés, a míves technika, a játékos irónia, a lendületes, fiatalos gesztus s a jó értelemben vett természetelvű ábrázolás egyaránt.

A korábbi évekhez hasonlóan 2007-ben is a táblaképek, festmények aránya a legnagyobb, gazdag és sokféle, a hagyományos technikák, a táblakép s a vízfestmény mellett megjelenik a monumentális hangulatú al secco, a festékszóró s a "talált tárgyként" felhasznált s alakított durva felületű fa deszkaszál. A grafikai és szobrászati anyag számában kevesebb, de a festményekhez hasonlóan magas színvonalú, kiérlelt munkákkal találkozhatunk.

A kialakult hagyományokat követve a Tárlat anyagát az előző évi nagydíjas kamara kiállítása egészíti ki, Krajcsovics Éva festményeit láthatjuk, melyek a művésztől már jól ismert magas színvonalon ötvözik a nagyon jó értelemben vett nőművészet hangulatteremtő erejét, higgadt líraiságát a magas mesterségbeli tudással.

Közel száz művész mutatkozik be mintegy százötven alkotással a 29. Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton. Köszönettel tartozunk nekik s az idei kiállításon nem szereplő nagyon sok érdeklődő alkotónak, hiszen hétköznapjaink egyre kevésbé értékközpontú világában egyre nehezebb körülmények között alkották meg számunkra műveiket, hogy meg tudjunk állni előttük s egy pillanatra ki tudjunk lépni a zajos mából és csendben szemlélődni.