A II. világháborút követő időszak, amelyet a történelem sajátos vargabetűjeként is jellemezhetünk, különös tárgyi kultúrát teremtett. Jelszavai, szimbólumai és központilag irányított ízlése rányomta bélyegét a mindennapok embere által használt eszközökre is.

A városi iparos szakmák munkakörülményei, gépei, szerszámai és a munkájuk során felhasznált anyagaik ismerhetők meg.

Az ember mindig szeretett volna az érzékszerveinek korlátaitól megszabadulva vizsgálódni. Így születhetett meg a fénytörést hasznosító alkalmazott tudomány: az optika és a finommechanika fejlődése forradalmi eredményeket hozott minden természettudományi területen.