Miskolc Munkácsy-díjas festő- és grafikusművésze idén lenne nyolcvan éves. Diósgyőr-Vasgyárban született és nevelkedett. A középiskolát Miskolcon végezte, majd nem sokkal a Képzőművészeti Főiskolán eltöltött fővárosi évek után, 1956-ban visszatért Miskolcra. A döntés egy életre szólt.

Hogy mit jelent a térség képzőművészete számára Tóth Imre csaknem fél évszázados ténykedése, azt aligha lehet néhány szóban összefoglalni. Tevőleges szerepet játszott abban, hogy a város a magyar grafika '60-as évekbeli újjászületésének központjává válhatott. Munkái az észak-magyarországi területi kiállításokon való rendszeres szereplésekkel mértéket adtak - a tisztán szakmai szempontokon túl, gondolati téren is. Határozott véleménye művészetről, életről olyan vonzerővel bírt a pályatársak számára, amivel közösséget tudott teremteni maga körül. Személyiségének sodró ereje és művészetének hitelessége hangadóvá tette.

Életműve a Miskolci Művésztelephez kötődik, de hagyatékának súlya korántsem csupán helyi viszonylatban mérhető. Országos és nemzetközi tárlatok résztvevőjeként egy összetéveszthetetlenül egyéni művészi formanyelvvel gazdagította a 20. század második felének egyetemes képzőművészetét. Hogy a jellegzetes "tóthimrés" képek mögött mennyi munka, belső vívódás, micsoda aszketizmus húzódik meg, azt az is érzi, aki őt személyesen alig, vagy egyáltalán nem ismerte. Technikai tudás, stílus és világnézet nála párhuzamosan és egymással összefonódva alakult-fejlődött.

Jelen kiállítás a tiszteletteljes emlékezés szándékával jött létre, de - a hely adta lehetőségekhez mérten - retrospektív szemléletre törekszik. A festmények és a velük egyenértékű grafikák együttesen adják legjavát a művészi pályának. Festményei tekintetében a számára elismerést hozó 1960-as "Egyedül"-től az utolsó kiállításra elkészült 2001-es "Nyár"-ig ível a kronológia.

A tárlaton természetesen megtekinthetőek a múzeumi gyűjteményekben őrzött főművek, és - ez az emlékkiállítás sajátossága - a magántulajdonban lévő alkotások jelentős része is. Ez utóbbi csoport összegyűjtésével a kiállító intézmény célja részben az volt, hogy az életműről minél alaposabb ismeretek álljanak rendelkezésre, másrészt hogy felmérhető és láttatható legyen: Tóth Imre művészete mélyen és elidegeníthetetlenül a miénk.