1992-ben került a múzeum tulajdonába a kézdivásárhelyi önkéntes tűzoltók emlékanyaga. Ezzel jelentősen gyarapodott az intézmény helytörténeti gyűjteménye. A korabeli tűzoltókocsik szabadtéri kiállításon tekinthetőek meg.

A földszinti nyolc teremben kiállított céhes és ipartársulati emlékanyag az elmúlt évek alatt a múzeum névadója lett, így a köztudat ma Céhtörténeti Múzeumként tartja számon az intézményt. A mesterségek szerszámanyagát, valamint a céhek és az ipartársulatok emlékeit majdnem teljes egészében a kézdivásárhelyiek adományozták a múzeumnak.

Állandó kiállításon látható a Zsuzsi és Andris népviseletben elnevezésű babaméretű népviseleti gyűjtemény. A ruhákat erdélyi magyar gyerekek készítették 1970-71-ben a Jóbarát című folyóirat felhívására. A Székely Nemzeti Múzeum anyagát képező gyűjtemény egy részét 1974-ben adták át a kézdivásárhelyi múzeumnak.

A helytörténeti és 1848-49-es kiállítások a tárgyi emlékek kevés száma miatt többnyire dokumentumokon és fotókon jeleníthetők meg. Kézdivásárhely történelme 1407-től követhető egyértelműen nyomon. A helytörténeti kiállításban a városi rangot igazoló és vásártartási jogokat biztosító okmányok mellett céh kiváltságlevelek és a város építkezési sajátosságaira vonatkozó dokumentumok kaptak helyet.