1890-ben már vicinális vasutak is behálózták az Alföld térségét, de a Duna-Tisza közén egyetlen, a településeket összekötő kiépített állami út sem volt. Ennek a hiánynak a pótlására a kereskedelemügyi miniszter kezdeményezte 1893-ban állami utak építését.

A halászatnak az utóbbi évtizedekig szerepe volt a csongrádiak életében. A halászok a "Belsőváros"-nak nevezett folyóparti városrészben laktak. Ugyancsak itt éltek a tiszai hajósok, hajóépítő ácsok és a kubikosok is, akik földnélküliek voltak, vagy kevés szőlő- és veteményföldet bírtak.

Az épület hátsó helyiségében bognár dolgozott. Ez a mesterség a kovács társszakmája, hiszen a kocsi és szekér készítésében összedolgoztak, kiegészítették egymás munkáját. E két műhely melletti helyiségben szíjgyártó szerszámok és míves kivitelű lószerszámok láthatók. Ipartörténeti ritkaság egy vászonra festett olajkép, amely 90-100 éve egy szegedi mester cégére volt.