Új tárlattal gazdagodott az Emlékpark kínálata. A szegedi paprika történetét állandó kiállításként mutatja be a látogatónak a méltán ismertté vált fűszernövény, termesztésének és feldolgozásának hagyománya alapján.

A szakrális helyek kialakításánál jól nyomon követhető, hogy az építtető közösségek mindig törekedtek arra, hogy az épületegyüttest minél díszesebbé, teljesebbé tegyék. A kálvária és a kápolna együttese jól szolgálta a közösség szakrális igényeit. Kiemelt ünnepi alkalmak voltak a kereszt, kálvária felállításának évfordulói, a nagyböjt pénteki napjai, de leginkább a nagyhét. Gyakran innen indult a nagyszombati feltámadási körmenet, a kápolna fogadta be a szent sírt.

A halászatnak az utóbbi évtizedekig szerepe volt a csongrádiak életében. A halászok a "Belsőváros"-nak nevezett folyóparti városrészben laktak. Ugyancsak itt éltek a tiszai hajósok, hajóépítő ácsok és a kubikosok is, akik földnélküliek voltak, vagy kevés szőlő- és veteményföldet bírtak.

Az épület hátsó helyiségében bognár dolgozott. Ez a mesterség a kovács társszakmája, hiszen a kocsi és szekér készítésében összedolgoztak, kiegészítették egymás munkáját. E két műhely melletti helyiségben szíjgyártó szerszámok és míves kivitelű lószerszámok láthatók. Ipartörténeti ritkaság egy vászonra festett olajkép, amely 90-100 éve egy szegedi mester cégére volt.

Az erdő a természet temploma kiállításegyüttes szomszédságában áll egy koronás jurta. A nagyméretű pavilonban rendkívül érdekes kiállítás fogadja a látogatókat, hiszen két évezred tekint vissza rájuk a természet életéből és a magyarság történelméből.

A községháza a falu igazgatását irányító elöljáróság és a képviselőtestület székháza volt. Rendszerint a falu közepén, a templomhoz közel építették. A szabadtéri gyűjteménybe a Tömörkény községben 1895-96-ban épített községházát telepítették át.

Az épületben nem csak időszaki kiállítások tekinthetőek meg, hanem a Szeri Kávézó, konferenciaterem, 3D mozi, Hungarikum tárház és mosdó is megtalálható.

Makó a hagymatermelés révén vált ismertté idehaza és külföldön. A dél-alföldi mezőváros kisparasztjainak és zselléreinek a hagyma termesztése jelentette a felemelkedési lehetőséget, különösen a XIX. század végi konjunktúra időszakától.

A skanzenben a 20. század első felére jellemző uradalmi gépszínek mintájára épült, új kiállítóhely létesült, amelyben megcsodálható a közel 30 darabból álló mezőgazdasági gépgyűjtemény. Az Emlékparkban már korábban látott, restaurált példányok mellett újak is bekerültek a gyűjteménybe.

Már gyermekkorunktól izgatja mindannyiunk fantáziáját a jurtáikkal, nyájaikkal vándorló, vitéz és rettenthetetlen ősmagyarok romantikus képe, amit Feszty Árpád és társai nagy kifejezőerővel örökítettek meg a körképen. Mi mindebből a néhol szikárabb, néhol viszont számunkra már tényszerűségében is mesés valóság? Hogy festhetett egy nomád honfoglaló tábor a valóságban?

A kéttornyú ökumenikus kápolna meghitt csöndje alkalmat kínál a vendégnek egy kis meditációra, vagy ha igény van rá, egy kis imádkozásra.

Az évszám - 1896 - nemcsak a Feszty-körkép keletkezési idejét, de az osztrák-magyar monarchia fénykorát is idézi. Azt az időszakot, amikor a kapitalizálódó magyar gazdaság látványosan fejlődött.

A Puszta Háza az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark környezet- és természetvédelmi oktatóközpontja. Szeretettel várjuk a környezeti és természeti értékek, a környezettudatos életmód, az ökológiai gazdálkodás és az ökoturizmus iránt érdeklődő látogatókat.

A kiskereskedések és péküzletek a lakosság nélkülözhetetlen szükségleteit elégítették ki, ezért hozzátartoztak a falusi, mezővárosi utcaképhez. A szabadtéri gyűjteménybe telepített épület eredetije tápéi parasztház volt.

Egy amerikai magyar kereskedő szerint Szegedet a paprika helyezte Földünk térképére, vagyis a paprika révén vált világszerte ismertté. A paprika közép-amerikai eredetű kultúrnövény.

A XX. század első felében városaink közül Szegednek volt legnagyobb tanyai népessége: 1930-ban tízezer tanyán több mint 45 ezer ember élt. Ezek a tanyák belterjesen gazdálkodó, 10-15 holdas homoki kisparaszt gazdaságot képviseltek. A kiállításon látható tanyatelek, az épületek jellege és elhelyezése a XIX. és XX. század fordulójára jellemző.

Az első szélmalmokat Magyarországon a XVIII. század első felében építették. A hollandi típusú tornyos szélmalom az 1790-1800-as években terjedt el hazánkban. A legtöbb szélmalmot az Alföldön, a vízfolyásban szűkölködő Duna-Tisza közén építették.

Szentes a XX. század első felében harmincezres népességű dél-alföldi mezőváros volt. 1930-ban lakosságának több mint egyharmada élt tanyákon. A szentesi tanya szemtermelő és állattartó, külterjes gazdaságtípust képvisel.

A bencések által lakott kolostor a vele egybeépült templommal a középkori Magyarország egyik legjelentősebb építménye volt az Alföldön. Világi kegyurai - a Bór-Kalán nemzetség tagjai - jelentős tisztségeket viseltek a királyi udvarban és az egyházban is.

A gazdag leletanyag és az építmények makettjéből felépített kiállítás bemutatja a honfoglaló magyarok történetével kezdődő és Szer mezőváros pusztulásával (1956) végződő hét évszázadot -természetesen a monostor térségére koncentrálva.

A Dél-alföldön az 1840-es években történtek az első lépések a külterületen élők iskoláztatására. Eleinte vándor iparossegédek, obsitos katonák tanították a gyermekeket egy-egy gazdatanya kemencés szobájában az írás, olvasás, számolás tudományára.

Hódmezővásárhely határában a XX. század elején még 66 olvasókör működött. Ezek közé tartozott az 1890 decemberében alapított Pusztafeketehalmi Olvasóegylet épülete. A tanyai olvasóköröket azzal a célkitűzéssel hozták létre, hogy a várostól távol lakóknak művelődési, szórakozási alkalmakat teremtsenek.

A Tisza völgye igazi vadvízországnak számított. Ennek ellenére, vagy éppen ezért már az őskorban, majd a népvándorlás korában is lakott volt. A települések főleg az ármentes szinteken jöttek létre, de az ott lakóknak még így is védekezniük kellett a váratlan vizek ellen, töltéseket emeltek.

A keresztény magyar állam megszervezésének 1000 éves évfordulója tiszteletére emelték 2001-ben a magyar megyék a történelmi szoborpanteont az Árpád emlékmű előtt kialakított dísztér körül.

1890-ben már vicinális vasutak is behálózták az Alföld térségét, de a Duna-Tisza közén egyetlen, a településeket összekötő kiépített állami út sem volt. Ennek a hiánynak a pótlására a kereskedelemügyi miniszter kezdeményezte 1893-ban állami utak építését.