"Művészete megbecsült érték, élete erkölcsi példakép. Ha művészetét akarom jellemezni, azokra a műveire emlékezem, amelyekben teremtő képzelete szépnek és sebezhetetlennek hitte magát, ha erkölcsi magatartását akarom felismerni, szavait és cselekedeteit kell felidéznem." A tanítvány - Sebestény (Sebesta) Ferenc, (1907-1972) soproni születésű, Budapesten működő festőművész - emlékezik így elhunyt tanárára és barátjára, és kegyelettel próbálkozik ezzel a szellemidézéssel.