Déri Frigyes, a Déri Múzeum alapítója közismert volt gyűjtőszenvedélyéről. Eleinte kedvtelésből, később komoly szaktudással kutatta fel és vásárolta meg az értékesebbnél értékesebb műtárgyakat. Érdeklődése szerteágazó volt: az őskori eszközöktől a modern festményekig szinte mindent gyűjtött, ami kultúrtörténeti jelentőséggel bírt.

Ha a Déri-féle necuke kollekcióban olyan darabot kellene keresnünk, mely egyaránt jelképezi Déri Frigyes vadász- és természetszeretetét, valamint a japán művészet esztétikus természetábrázolását és misztikumát, nem kérdés, hogy a választás az un. Uszagi-necukére esne. A szobrocska egy anyanyulat ábrázol kicsinyével...

Abban a korszakban született meg és teljesedett ki, amikor a magyarság a legsúlyosabb harcait vívta a törökök ellen. A gyászos emlékezetű mohácsi csata után három részre szakadt az ország. Éppen erre a háborúkkal terhes, 150 éves korszakra esik az úrihímzés virágkora.

Sorozatunk a debreceni Hősök temetőjével foglalkozik. Három dokumentumot mutatunk be, amelyeknek több közös jellemzője is van. A legfontosabb, hogy mindhárom egy személyhez, egy debreceni építészcsalád leszármazottjához, Barcsay Miklóshoz kapcsolódik.

Az idei esztendőben a farsangi összejövetelek, bálok is elmaradnak, ám kár lenne szó nélkül átsiklani ezen az ünnepkörön. Ezúttal egy újabb szép és érdekes műtárgy bemutatásával idézzük fel a régi farsangi bálok világát.

Beállításainak kompozíciója az egykori vándor fotográfusok képeit idézi. Ezek egyik fontos jellemzője az ünnepélyesség: ahogyan a szereplők önmagukat kívánták megörökíttetni utódaiknak, az örökkévalóságnak. Így készültek hordozható, semleges háttér előtt a beállított, megrendezett képek a hagyományőrző csoportok tagjairól. Ezekből a kompozíciókból született a Betlehemes című kötet.

A Déri Múzeum előtti téren állnak Medgyessy Ferenc kút-szobrai: a Tudomány, a Néprajz, a Művészet és a Régészet Tudomány, a Néprajz, a Művészet és a Régészet területét szimbolizáló négy allegorikus szobor. A talapzaton azonban nem mindig a bronz Tudomány pózolt. Volt olyan is, hogy a múzeum igazgató ugrott be az akt helyére...

A művek megrendelőinek életéről nincsenek írásos emlékeink, a festő monográfusának találó elemzése mégis hű képet alkot az ábrázoltak jelleméről: „A két portré a házaspár együttélésének minden keservét érzékelteti. A megkötöttségében is gonosz férj, és a diadalmasan erőszakos feleség Barabás ösztönös emberábrázoló képességét mutatja.”

Az ifjú Jenőt a hadtudományok vonzották. A herceg a császári seregben bebizonyíthatta nem mindennapi katonai tehetségét. Részt vett Bécs felszabadításában (1683), Buda visszafoglalásában (1686) és Belgrád ostromában (1688). 1697 – 1699-ig már önálló hadjáratot folytathatott, amelynek során Zentánál szétverte a török haderőt, és kiharcolta a karlócai békét...

Zichy Antónia mindent megtett, hogy férjét ne végezzék ki, azonban a számtalan kérvény és könyörgés ellenére kimondták a halálos ítéletet. Ezután csak annyit tehetett, hogy egy tőrt csempészett be férjének, hogy a megalázó akasztást elkerüljék...

A kollekció muszlim szablyái közül is kitűnik pompás kidolgozottságával az un. „Oroszlánfejes” samsir szablya. Ez a kard, mely egy orosz arisztokrata, Szuvalov gróf odesszai gyűjteményéből származik, a 18. században készült. Valószínűsíthető, hogy az első orosz-perzsa háború (1722-1723) után - mint hadizsákmány vagy mint diplomáciai ajándék - került Oroszországba...

Ocskay László brigadéros igazán csak önmagához volt lojális. Krucként kezdte, de átállt a törökökhöz, végül pedig labancként harcolt. Korábbi tiszttársai nem felejtették árulását, és bosszút esküdtek...

Rákóczi 18 éves uralkodása viszonylagos nyugalomban telt, Erdély tovább virágzott. A fejedelem és felesége sokat tett a művelődésért és a református egyház fejlődéséért: iskolák, nyomdák jöttek sorra létre bőkezű adományaik nyomán. Krónikaírói szerint a fejedelem korában annyi könyvet adtak ki, mint még előtte soha.

A fejedelem igyekezett fejleszteni a hadsereget is, korszerű zsoldos csapatokat szervezett nagyrészt szabad hajdúkból és székelyekből. Kezdetben próbált a szomszédaival megegyezni. Egy Habsburg intrika miatt viszont Lippát a török portának kényszerült átadni.

Báthory Gábor kitűnő hadvezér volt, de az államirányításhoz nem értett. Erőszakos jellemével, élvhajhász és tékozló életmódjával fokozta a társadalmi és politikai feszültségeket, tanácsadói hízelgő kegyencek köréből kerültek ki...

Rákóczi Zsigmond a korabeli Magyarország egyik leggazdagabb főura, a Rákóczi család vagyonának és hatalmának megalapozója volt. Végvári katonaként kezdte pályafutását, szorgalma és tehetsége révén egyre feljebb jutott, 1588-ban elnyerte az egri végvári kapitányi posztot, amely az egyik legrangosabb katonai tisztségnek számított.

Foky Ottó a bábok mozgatásáról így nyilatkozott: „ha leteszek egy figurát a játékasztalra, azt letűzöm, és elkezdem mozgatni. Hogy egyet lépjen, legalább 24-szer kell odamenni, beállítani, visszamenni és ez így ment több milliószor az én életemben, amíg dolgoztam. Megszámlálhatatlan kilométerek.”

A művek már-már vallásos sugárzásának titka, hogy Munkácsy tapintható közelségbe hozta a Megváltót, s a szemlélő közönséget bevonta a krisztusi szenvedéstörténetbe. Egy olyan modern Krisztus-képet teremtett, amely a modern, egyre kifinomultabb ingereket kereső ember igényeire volt szabva.

A Magyar Televízió bábtörténetében mérföldkőnek számított mindannyiunk kedvence, a Mirr-Murr kandúr kalandjai c. bábfilmsorozat. Híres kandúrunk története Foky Ottó első bábanimációs sorozata volt, ám itt barátkozott először a forgatókönyv-írással Bálint Ágnes javaslatára a fiatal Csukás István is.

A TV Maci először 1963. április 15-én vette fel pizsamáját és mosta meg a fogát, hogy a gyerekekkel együtt várja az Esti mesét. A Maci a születésnapját (1964. október 23.) Bálint Ágnessel együtt ünnepli, ugyanis ő találta ki az Esti mese forgatókönyvét és vele együtt a TV Maci figuráját. Alakja olyan sikeres lett, hogy Farkas Bertalannal együtt olvasott mesét a gyerekeknek a világűrben.

A legendás fényképész páros, Gondy Károly és Egey István „fényirdája” 1865-1909-ig működött a városban. Múzeumunk 1923-ban vette meg műtermi hagyatékukat, több mint 32.000 fotót! A képeken Debrecen csaknem egész akkori lakossága: elegáns színésznők éppúgy, mint a legszebb ruháikban pompázó polgárok...

A Zsolnay porcelánokból Angliába, Oroszországba és Amerikába is szállítottak. Ekkoriban az üzem annyira a névadó család életévé vált, hogy még lakóházaikat is a gyár területén építették fel. Az 1878-as párizsi világkiállítás meghozta a sikert. Az elismerés főként a gyár új kerámiájának, a porcelánfajansznak szólt, ebből az anyagból készült a virágtartó is.

A tisztaságot az európai civilizáció normái korábban is megkövetelték, de a fogalom egykor lényegesen mást jelentett, mint napjainkban. A higiénia kultúrájának átalakulása a 20. század elején kezdődött. A higiéniai normák változását leginkább a vízvezeték hálózat kiépüléséhez, illetve a fürdőszobák tömeges építésének kezdetéhez köthetjük.

A Déri Múzeum Polgári sikk című kiállításában négy vitrint többek között divatkiegészítőkkel, táncrendekkel, pipereholmikkal rendeztünk be. Közöttük látható egy ezüst púdertartó az 1930-as évekből. A finom darab négyzet alakú, felnyitható tetejű, elegáns ötvös munka, melyet vésett kockázás díszít. Tetején egy monogram - „BI” - is kivehető. Vajon kit takarhat a két betű?

A mézeskalácsok között mindig is népszerűek voltak a szemet gyönyörködtető, színpompás, ún. ejzolt darabok, melyeknek megjelenésében és elterjedésében vélhetően a cukrászipar is szerepet játszott. A legkelendőbb ejzolt termék a nagy tükrös szív volt, készítettek apró papucsokat, kulacsokat, pólyásbabákat és peckes huszárokat is.

A debreceni ütőfás tészta készítésének jellegzetessége, hogy a mézet csak felmelegítették, nem felfőzték hozzá, és mindig nagykemencében, boglyakemencében sütötték ki, nem pedig kiskemencében. Úgy tartották, ettől lesz olyan „törékeny-ropogós” állagú, mégis ízletes a debreceni mézeskalács.

Az üzlet valóságos búcsújáróhely volt a városban, híres színészek, írók is gyakran zarándokoltak el „Sándor bácsi Mézeskalácsországába”. Gyakori vendége volt az üzletnek Szabó Magda is, aki talán épp itt leste el a mézescsók receptjét, hogy aztán Cerberusnak gyúrjon mézes süteményt egy cseppnyi „anyai alabástromfehérség-lisztből” és „apai szeretet-mézből”.

Az inasok továbbra is három (sokszor keserves) tanulóév és próbavizsga teljesítése után nyerhették el felszabadulásukat, s felvételüket a legények sorába. A felszabadítás ünnepélyes keretek között zajlott, költségeit nagyrészt az inasnak kellett állnia. A terheket a központi rendelkezések sikertelenül igyekeztek csökkenteni.

Az írószekrény megjelenése jól tükrözi azt a folyamatot, amelynek során a tetszetősség mellett - majd helyett - egyre inkább szemponttá vált a célszerűség. A bútortípusnak két változata terjedt el: a barokkos stílusú, három dobozelemből álló közép-európai, és a klasszicista, két elemes angol fajta.

A szabadulólevél (másképp bizonyságlevél) az inas-, vagy ahogyan nevezték, apródévek teljesítéséről ad bizonyságot. A szigorúan szabályozott tanulóéveket (általában 2-3 év) sok-sok munka, szidalom és verés, illetve kevés szabadidő és a játék hiánya jellemezte. Nem meglepő, hogy voltak, akik megszöktek mesterüktől.

A Déri Múzeum gazdag céhes anyagai sokat mesélnek a cívis város egykori életéről. A céhes gyűjtemény jelentős csoportját alkotják az úgynevezett mesterrajzok, remekrajzok, melyek segítségével a leendő mester megtervezte vizsgadarabját, illetve bemutatta azt.

Húsvét alkalmából a leigázott zsidó népnek lehetősége volt egy halálra ítélt életének megmentésére. A tömeg választhatott a gyilkosságot elkövető Barabás és Jézus között. A római helytartó, Pilátus a félrevezetett, fanatizált tömeg elé állítja a véresre korbácsolt, kigúnyolt, vörös köpenyben, töviskoronával ábrázolt, kezében jogarként nádszálat tartó Megváltót...

A realista festészet kiemelkedő alakjaként ismert Munkácsy bibliai témát feldolgozó művei esetében is a valósághű ábrázolásra törekedett. A megfeszített test hiteles megformálása érdekében kötél segítségével saját magát is keresztre rögzítette, hogy az izmok feszülését tanulmányozni tudja.

Jézus szenvedéstörténetét feldolgozó műveinek első darabja a Krisztus Pilátus előtt. A festmény gondolata közel három éven át foglalkoztatta. Harmincöt olaj tanulmány, kompozíciós vázlat és nagyszámú ceruzarajz dokumentálja az alkotói folyamatot, amely megelőzte a monumentális művet. Témáját János evangéliumának 18. fejezetéből merítette.

Ligeti életében meghatározó jelentőségű volt az 1851-es év, amikor Pesten megismerkedett gróf Károlyi Mihállyal. Az ő megbízásából kereste fel Itáliát, majd a keleti országokat. Azokat a helyszíneket örökítette meg, amelyeket Károlyi kijelölt számára, de a festői témák kiválasztásában már érvényesülhetett alkotói szabadsága.

A képet Déri Frigyes 1916. november 20-án vásárolta meg E. Weningen bécsi gyűjtőtől, majd jelentős művelődéstörténeti hagyatéka részeként került a múzeum képőművészeti gyűjteményébe. A portré modellje a magyar barokk művelődéstörténet kiemelkedő alakja, Esterházy Pál (1635-1713), Miklós nádor fia. A festő kilétére azonban csak napjainkban derült fény...

A portré lehetett házasságkötés előtt küldött jegyajándék vagy emléktárgy, gyermekportrék esetén a távollévő szülőnek, nagyszülőknek szánt képes beszámoló. Megrendelőik ennek segítségével bizonyosodhattak meg hozzátartozójuk fejlődéséről, valószínűleg ilyen céllal készülhetett a múzeum gyűjteményében található térdkép is.

A díszpáncél iparművészeti értékét a fémfelületét gazdagon díszítő reneszánsz és mitológiai ornamentika adja, melyet tűziaranyozással és maratással készítettek, mivel az edzett acél megmunkálása vésés útján túl nehéz lett volna. Ezek az eljárások ugyanakkor nem voltak éppen "mellékhatásoktól" mentesek...

A Déri-gyűjtemény egyik legkülönlegesebb tárgy-együttese a közel 400 műtárgyból álló ókori egyiptomi-gyűjtemény. A gyűjteményen belül kiemelkedő helyet foglal el az a papi szarkofág és múmia, amelyet Ferenc Ferdinánd főherceg világ körüli hajóútjáról hozott magával Bécsbe 1893-ban. A múmia neme és kiléte sokáig vita tárgyát képezte...

A múzeumalapító Déri Frigyes érdeklődése a különböző japán tárgyak és fegyverek iránt valószínűleg a kor gyűjtő-divatját követte, hiszen az addig ismeretlen és a külvilágtól elzárkózó Japán akkor még csak mindössze néhány évtizede nyitotta meg kapuit a nyugati világ előtt.

Három kozák éppen akkor kopogott felfelé, amikor összeszedtem a felszereléssel együtt a török szőnyeget és textíliákat. Pár pillanatom volt az eltűnésre. Detektív regénybe illő, amit csináltam, s később, mikor elcsendesedett az este, a megmentett tárgyaknak biztosabb helyet kerestem. Istenem, ha ezekre a percekre visszaemlékezem: saját hivatalomban, mint tolvaj kellett ide-oda surrannom!

A Déri Múzeum régészei 2018 végén megelőző feltárást végeztek Debrecen egyik külterületén. Egy 3-4. századi településre bukkantak, ahol a Fekete-tenger vidékéről ideköltöző szarmaták éltek. A feltárt nagy mennyiségű anyagból kitűnt egy különös lelet, amely leginkább egy furulya felső részére hasonlított...

A hólyagos lábperec kifejezetten a kelta időszakhoz köthető ékszer, a nők körében igencsak közkedvelt volt, kizárólag a bokán hordták. Hamvasztásos temetkezés során felékszerezve helyezték máglyára az elhunytat, ezért ezeken a tárgyakon gyakran figyelhetünk meg égésnyomokat.

Bár egy ilyen leletegyüttes felfedezése önmagában is izgalmas, a múzeumba szállítást követően kezdődik a következő, talán még érdekesebb lépés, az információk kinyerése. Megtudhatjuk, hogy hogyan és meddig használnák, no és persze hogy minek az őrlésére. Így a korabeli menüre is fény derül...

Löfkovits Artúr debreceni órás és ékszerész 1902-ben 2500 darabos régészeti, ipar-, és képzőművészeti magángyűjteményét Debrecen városának adományozta egy városi múzeum létesítéséhez. A gyűjteményének része egy érdekes, késő bronzkori, ún. csészés markolatú bronzkard is, mely különös történetet mesél nekünk...

A debreceni múzeumügy egyik leghíresebb alakja, Zoltai Lajos a kor kiváló tudósaival, levéltárosaival, könyvtárosaival, múzeumi kollégákkal, írókkal, költőkkel, professzorokkal, egyetemi tanárokkal állt levelezésben. Köztük volt Szabó Lőrinc, Krúdy Gyula vagy Móra Ferenc is. Levelei közül ezúttal egy olyan emelnénk ki, amelyet a Székely Hadosztály parancsnokától kapott...

Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor 1931. július 16-án Bicskénél kényszerleszállást hajtottak végre egyfedeles, piros Lockheed repülőgépükkel. A páros előző nap az új-fundlandi Harbor Grace-ben szállt fel, hogy Lindbergh nyomán megpróbálja átrepülni az Atlanti-óceánt. Mindössze 30 kilométeren múlt, hogy eredeti landolás megvalósuljon.

Lord Rothermere 1927-ben megjelent cikkével - amelyben felhívta a figyelmet a trianoni békeszerződés igazságtalanságára és revíziójára - azonnal elnyerte a magyarok szimpátiáját. Fia egy évvel később Magyarországra látogatott, ahol nagy ovációval és pompával fogadták. A lord hálából két szobrot is készíttetett hazánknak, melyek a Trianon miatt átélt fájdalmat szimbolizálták.

Az első világháború után a győztes antanthatalmak 50 nagy- és 270 kisközséget Ausztriának ítéltek. A döntést fegyveres összetűzések követték, melynek eredményeképpen végül Sopron és környéke lehetőséget kapott arra, hogy döntsön, melyik országhoz szeretne tartozni...

A tizenkilencedik század utolsó éveiben, illetve a huszadik század elején új stílus jelent meg, amelyet Magyarországon szecessziónak hívunk. Legfőbb elemei a növények, virágok voltak. A közös természetimádatban az egyéni érzékenység volt a meghatározó, ez magyarázza a szecesszió végtelen változatosságát.

1925 jelent meg a divatban a „garszonizmus”. A garszon olyan mint egy kamasz, alkatilag és a rövid frizura tekintetében is. Az ideális női alak a sovány lett. A nappal sportoló, aktív életet élő nők estélyi viselete azonban testre simuló és rendkívül nőies.

A századelőn a középosztálybeli hölgyek gyakran bánták, hogy szép pongyolájukat csak a férj és a cselédek láthatták, hiszen a reggeli elfogyasztása után már nem illett ebben mutatkozniuk.

Az asszonyok 1915 tavaszán lemondtak a mulatságról, de még az év telén fordult a kocka. A frontról szabadságra hazatért katonák ugyanis mulatni vágytak: így sokasodtak a rendezvények. A vesztes háborút követően, az 1920-as években élénkült fel ismét a társasági élet.

Tudás, tapasztalat és egy szikra… Egy jó kiállítástervezőnek minderre szüksége van, s hogy mire még, arról a Polgári sikk tervező-kivitelezőjét, Orbázi Zoltánt faggattuk.

A hagyományos szűrtípusok közül Zulejka néni a hímzett bihari cifraszűrt is elkészítette unokaöccse számára azzal a szándékkal, hogy külföldön értékesítse. Ez a terv azonban meghiúsult, és Zulejka néni cifraszűre sokáig szobadíszként szolgált, s egy esztergált fa állványon várta, hogy egy szép napon múzeumi gyűjteménybe kerüljön.

Ismeri és szereti őket. Védi és gondjukat viseli. Viszi, hozza, utazni segíti a kicsiket és nagyobbakat. Mintha egy kincsesbarlang őre volna… Ismerjék meg a Déri Múzeum egyik gyűjteménykezelőjét, Mózsi Anitát!

Az a pár ember, aki még szívósan ragaszkodik hozzá, míg bírja, de arra is esteledik, nemsokára ráborul az éjszaka, amelynek nem lesz reggele többé, csak az emlékezete marad meg, hogy hajdan egy virágzó ipar volt nagy Debrecen városában a gubás mesterség.

Különleges edény töredékeire bukkantak a Déri Múzeum régészei 2008-ban, Hajdúböszörmény zeleméri határrészén az újkőkor középső időszakába eső telep egyik szemetes gödrében. Párhuzamokat keresve alig találunk hasonló tárgyat: pontosan ugyanilyet pedig egyetlen egyet sem! Az ún. osztott belsejű tálak igen ritkák, és funkciójuk illetően csak találgathatunk...

A házak belső terében felállított edényekben feltehetőleg gabonát tároltak. Ezek az edények személyesítették meg egy-egy ősüket, akiknek visszajáró lelke, szelleme őrizte a házat és benne az életadó gabonát. A kívülről bekarcolt emberi arccal idézték meg az őt, és kérték védő szerepét.

Több mint 7000 évvel ezelőtt készült az a kis kézbe vehető, agyagból kiégetett szobor, amely a Hortobágy területéhez tartozó Zám közelében került elő. A zámi idol egyértelműen bizonyítja az újkőkori emberek elvonatkoztatni tudó művészi képességét és a szimbolikus gondolkodásuk meglétét.

A gabonatároló edények élővé válnak – hiszen életfontosságú kenyérhez való alapanyagot őriznek magukban –, ezért különböző termékenységi – életadó és életmegtartó – szertartások kapcsolódnak hozzájuk a korabeli emberek hitvilágában. Ilyen szertartás volt az első őrlés rítusa.

Életrajzírói szerint Báthory Zsigmond jelleme – miként uralma - szélsőséges és csapongó volt. Uralkodása alatt Erdély válságos időszakot élt át, az ország ismét belesodródott a Habsburg–török viszályba, az ún. tizenöt éves háborúba, s hadszíntérré vált.

Életrajzírói szerint az alábbi nevezetes tettével vívta ki Báthory István elismerését, s a testőri parancsnoki kinevezést: „Radnótnál a Maroson, kardját szájába fogva átúszott, és az ellenséges tábor (Bekes Gábor hadainak) egy emberét személyes viadalban levágta”.

János Zsigmond uralkodása idején, az 1568-as tordai országgyűlésen az erdélyi diéta elfogadta a protestáns felekezetek egyenjogúságát, és kimondta a vallásszabadság elvét. A (vallási) türelemben a fejedelem élen járt, életrajzírói szerint órákon át képes volt hallgatni a hitvitákat, sőt élete során maga is valamennyi felekezet tagja volt.

Báthory Zsigmond nagybátyja erős egyéniség, kiváló politikus, nagyszerű hadvezér volt. Bocskait a hajdúk letelepítése miatt is számon tartják; 1605 végén több mint kilencezer hajdúnak adott földet és kollektív kiváltságot, amelynek köszönhetően létrejött a mai Hajdúság településeinek nagy része.

Báthory István - akinek nevéhez Erdély első aranykora fűződik - a Báthory/Báthori család katolikus somlyai ágából származott. Hasonló nevű édesapja erdélyi vajda volt Szapolyai János király idején. Báthory István nemcsak erdélyi fejedelem, de lengyel király is volt: ám a lengyel trónon is mindig magyarnak vallotta magát.

A jelenleg 95 ókori gemmát tartalmazó Déri-féle antik gyűjteményben található két igazán különleges darab, melyeket a kutatók varázsgemmaként azonosítottak. 2014-ben - egy nemzetközi varázs-gemma projektnek köszönhetően ez a két gemma bekerült a „The Cambell Bonner Magical Gems” adatbázisba is!

Ahogyan mondja, gimnazistaként csak a címben szereplő két dolog érdekelte. Életében ma is fontos szerepet töltenek be: a textíliák, és sokak szerint Tóth Ilona Csilla a világ legszebb hangú restaurátora. Ezt tanúsíthatja a Red Produkció, a Funky Donuts, a Chill-Out és a Chico Manada közönsége is...

"Tanagráknak" hívjuk őket, mivel ezek az ókori kecses agyagszobrocskák előállításuk helyéről, a görög Tanagra városáról kapták nevüket. Déri Frigyes is vásárolt tanagrákat, szám szerint ötöt, különböző helyekről. E hányatott sorsú szobrocskák csoda, hogy ma is az Antik gyűjteményt gazdagítják, mivel 1944-ben egy kalandos utazásra indultak Budapestre, amelyről úgy tűnt, nem térnek vissza soha...

Egy ifjú, hűséges és befolyásos feleség, egy hadvezérből uralkodóvá választott férj, egy polgárháború, amely évekig elhúzódik, és két, házasságukból született fiú, akik közül az egyik végül felülkerekedik a másikon. A romantikus történet főszereplője pedig maga Julia Domna császárné, Septiumus Severius római császár neje.

Déri Frigyes, a Déri Múzeum alapítója és névadója, a 20. század első felének meghatározó magyar műgyűjtője volt. A színes és változatos gyűjtemény eredetileg 386 műtárggyal rendelkezett. Egyik legrégebbi és legjellegzetesebb darabja az i.e. 8-5. században készült bronz sisak, mely az ókori görög hopliták fegyvertárának jellegzetes darabja volt.

A XIX. és XX. század fordulóján a diszkrét illat a középosztálybeli hölgyek számára már megengedett volt: vonzerejük hangsúlyozására szolgált. A magukra adó hölgyek könnyed illatokat használtak, leginkább ibolyát, rózsát levendulát, gyöngyvirágot.

A szép telt kar, és a kivágás rendkívül fontos volt. Mamák, leányok réme a soványság, mely ellen napi ötszöri bőséges étkezéssel és szükség esetén tápszerrel is védekezhettek: volt olyan táppor, ami hat hét alatt húsz kiló gyarapodással kecsegtetett.

Az 1860-as évektől az 1940-es évekig tartó korszak divatjában a legyezők hangsúlyos szerepet kaptak. Ezek ugyanis nemcsak a báli ruhák elmaradhatatlan tartozékai, de akár utcai viselethez, korzózáshoz is használták őket. A legyezők az alkalmaknak megfelelően is különböztek egymástól, a nappali egyszerű, kevésbé ékes volt, míg a báli gyakran tolldíszes.