Tardy György (1862-1949) földbirtokos a két világháború közötti Berettyóújfalu közéletének jeles személyisége volt. Műegyetemi tanulmányai után hazatért szülőfalujába gazdálkodni. Saját kezűleg faragott, festett bútoraival számos kiállításon díjat nyert. 1937-ben helytörténeti munkát jelentetett meg Berettyóújfalu keletkezése, története és fejlődése címmel.

Az I. világháború után, 1920. április 30-án Berettyóújfalu nagyközség Csonka Bihar Vármegye székhelye lett. 1922-től nagyarányú fejlesztések következtek: villamosítás, iskola, útépítések, valamint ekkor épült a Vármegyeháza, a Honvédlaktanya, s a Tisztviselő-telep is.

A hagyományos paraszti élet mozzanataiból a női munkákat állítja középpontba a kiállítás. A munkák közül kiemelkedik a kender feldolgozása, amelynek szinte minden mozzanatát a nők végezték.

A tárlat előterében két magyar hadilobogó (a Bocskai és a szűzmáriás) rekonstrukciója látható, valamint térképeken ábrázoltuk, hogy a bihari katonák az elmúlt évszázadok harcai során, különböző csapataikban hova, merre jutottak el Európában. A kiállítás megtekintése közben az 1930-40-es évekből való korabeli katonanóták, indulók hallhatók.