A kiállítással közel fél évszázados adósságát rója le a Ferenczy Múzeum. Miként a kiállítás elején található fogadótábla szövege fogalmaz: „Sokféle jelzővel illeték már ezt a várost, sokféle kép él róla a köztudatban. Részben ezek felvillantása, bemutatása a célunk, ám fontos feladatunk a hely történetének szövetében a hiányok pótlása is. Még fontosabb, hogy segítsünk egy hitelesebb, igazabb, pontosabb Szentendre kép kialakításában.

A Ferenczy Múzeum új állandó kiállítása az 1926-ban megalakult Szentendrei Művésztelep egykori nyolc alapítótagjának állít emléket. A városhoz kapcsolódó alkotómunka első évtizedét felidézve együtt láthatóak az alapítók korai tájképei, amelyek a nagybányai festői hagyományokat, a főiskolai mester, Réti István, és a szeretve tisztelt festőművész, Ferenczy Károly hatását közvetítik.

A Pajor-kúria földszintjén egy Szentendre képzőművészetébe betekintést nyújtó, átfogó kiállítás nyílik, amely a két világháború közötti időszaktól a legfrissebb szemléletű alkotásokig terjed. Olyan kimagasló egyéni teljesítmények jelzik a tárlat első részét, mint – többek között – Barcsay Jenőé, Korniss Dezsőé és Vajda Lajosé.

A Ferenczy család tagjai egy újfajta, a művészet öntörvényét és esztétikai értékeit mindenek felett tisztelő alkotói gondolkodásmód képviselői. Az édesanya, Fialka Olga alig tudta kamatoztatni kiváló képességeit, az idősebb testvér, Valér a 20. századi grafika kiváló mestere lett. Az édesapa, Ferenczy Károly és 1890-ben Szentendrén született ikergyermekei, Béni és Noémi kiemelkedő értékű alkotásokban valósították meg ezt a szemléletet a magyar művészetben.