Az utóbbi években a bemutatók, tárlatvezetések vagy kézműves foglalkozások során merült fel az az igény, hogy más múzeumok gyakorlatához hasonlóan itt is legyen egy olyan kiállítás, amely az érdeklődő látogatókat nem hagyományos módon vezeti be a népi kultúra világába, legyenek látók, vakok vagy csökkentlátók, kicsik vagy nagyok.

A 19. század végi, tornácos, zsindelytetős épület egyik tantermében eredeti enteriőr-berendezés mutatja be a két világháború közötti falusi református elemi népiskolai állapotokat, míg a másik tanterem tablóin és tárlóiban elhelyezett dokumentumok, tárgyak, szemléltető taneszközök segítségével idézhetők fel a 19. század végétől az 1960-as évekig a kor szellemi irányzatai által erősen befolyásolt oktatáspolitika fő vonásai.

A múzeumba áttelepített közel 100 népi objektum egy elképzelt, ám szerkezetében és épületei által hiteles települést formál, ahol a lakóházakat és a portákon felépített gazdasági épületeket közösségi épületek sora egészíti ki, de belőle - mint az igazi falvakban - nem hiányozhat a jellegzetes sírjelekkel "benépesített" temető és a faluvégi cigány lakóépületek együttese sem.