Emlékházunk egyik vitrinében megbújik egy apró balett-táncos, melyet Darnay Sára ajándékozott a Kisfaludy Emlékmúzeumnak 1980-ban. Az apró, 9 cm x 5 cm nagyságú, mázas, aranyozott porcelán figura egy barokk stílusú támlásszéken ülő táncosnőt ábrázol, csipkeruhában.

A Kisfaludy emlékszoba vitrinszekrénye őrzi azt a három, nyolcadrét alakú könyvet, amely Kisfaludy Sándor saját kezével lejegyzett irodalmi szemelvénygyűjteményét tartalmazza. A „Könyvbéli virágok” három kötetében harminckét ismert és három ismeretlen szerzőtől vett hosszabb-rövidebb idézet olvasható.

Kisfaludy Sándor álmát, hogy a nemesi testőrség tagja legyen, anyai nagyanyja, Sándorffyné Tarányi Terézia (1716–1790) közbenjárására, igaz, egy székelyföldi kitérővel, de sikerült elérni. Kisfaludyt, Zala vármegyét képviselve, 1793. január 5-én nevezték ki az olyannyira áhított bécsi magyar nemesi testőrgárda tisztjének.

A Kisfaludy Emlékházban található egy különleges műtárgy, egy pergamenre festett allegorikus akvarell. A vízfestmény hátoldalán Kisfaludy Sándor autográf, francia nyelvű sorai és aláírása olvasható. Az életről és halálról mesélő kisméretű, közel 200 éves védett műtárgy egy sümegi vállalkozó jóvoltából hazatért relikvia, mely 2018-óta az állandó kiállításunk része.

Kisfaludy Sándor több nyelven beszélő, rajzolni és hegedülni tudó világlátott testőr katona, korának Don Juanja volt egy személyben: született polihisztor, aki huszonkilenc évesen berobbant az irodalomba verseskötetével, a Himfy álnéven írt, „A kesergő szerelmeivel”. Fiatalon hagyta el otthonát, bejárta Európát: utazásainak tanúja egy kovácsoltvas katonai utazóláda volt...

Róza férjéhez hasonlóan régi, előkelő és vagyonos családból származott. Méltó társa volt Kisfaludynak, hiszen maga is széleskörű műveltséggel rendelkezett, szerette a zenét, annak lelkes és tehetséges művelője volt. Hárfázott, verseket írt, németül olvasott.

Sümeg múltjában kimagasló helyet foglal el a népi fazekasság és kályhásmesterség története. Az 1880 és 1910 közötti időszak a sümegi népi fazekasság virágkorát élte. A Dunántúl egyik legnagyobb és legfőbb fazekasközpontjában több mint 50 működő műhelyről van tudomásunk, ahol mintegy 80 fazekas dolgozott.

A konzervált emberi koponyát egykor Kisfaludy Sándor hozta magával Sümegre Zürichből. A különleges tárgy sok éven keresztül elválaszthatatlan része volt a költő dolgozószobájának, pontosabban gyönyörű lírával díszített intarziás íróasztalának.

Horváth Márton alkotásai nagyon egyszerűen is jellemezhetőek. Szeretetreméltóak és szépek, örömtárgyak, amelyeket leginkább ajándékozunk, vagy ajándékba kapunk. Olyan tárgyak, amelyekhez ragaszkodunk, mert érezzük, hogy kincsekhez jutottunk a maguk jelen- és jövőbeli misztikumával.

A művészcsalád története 1908-ban kezdődik, amikor Brunner Ferenc egy novemberi estén megérkezett Nagykanizsára, azzal az elhatározással, hogy festőiskolát nyit. Az első tanítványa a nagykanizsai rendőrkapitány, Farkas Ferenc leánya, Erzsébet lett. Tanár és tanítványa között hamarosan szerelem szövődött.