A Balaton melléke is részévé vált az ókori Pannonia provincia út- és településhálózatának. A falusias telepek és villagazdaságok életéről a mészkőből, homokkőből ill. márványből készült feliratos és faragott kőemlékek tanúskodnak. A középkor és az újkor századai során gyakran másodjára is felhasználták őket építkezések alkalmával, és így maradhattak ránk. Az I-III. századi síremlékek - sztélék, sírépítmények - feliratos tábláit mitológiai jelenetekkel, állatalakokkal, növényi motívumokkal vagy az elhunytak domborműves portréjával díszítették.

A Balaton mindenkinek mást és mást jelent: egy felejthetetlen nyaralást, a bor zamatát, a csodálatos tájat, nagy kirándulásokat, hegyek ormán trónoló várakat, sportélményeket... A kiállítás is ezt a sokféleséget ragadja meg és tárja a látogató elé, csomópontokba szervezve, fejezetek formájában. Nem akarunk mindent elmondani a Balatonról (ezt sugallja a kiállítás alcíme is), de szeretnénk bemutatni azokat a főbb jellemzőket, amelyek által a tó és annak története megismerhető. A tárlat tizenegy termen keresztül kíséri végig a tó és környékének történetét.

Az 1930-as évektől nyarait Balatonfüreden töltötte: arcképeket is festett, de fő témái mindvégig a Balaton és a virágcsendélet maradt. A tó mediterrán jellegű környezete, a víz és a levegő változatos fényekben, színekben jelennek meg festményein. Különleges technikája révén egymás mellé helyezett egyszínű vonalkákból, foltokból áll össze a kép. Nem véletlen tehát, hogy Halápy az "ezerarcú Balaton festője" néven vált ismertté.

A XIV-XVIII. századi keszthelyi és Keszthely környéki faragványok már többnyire az egyszerű, szabványos mestermunkát képviselik; részben egyházi épületekhez, részben pedig kúriákhoz, földesúri lakóhelyekhez készültek. A nyíláskereteléseken és boltozati záróköveken túl igazi különlegességnek számítanak a domborműves, feliratos darabok, mint például a szőlőtőkére feszített Krisztus vagy a Festeticsek egyik malmának építési felirata.