A gabonafélék termesztését, hozzávetőleges számítások szerint 8000 évvel ezelőtt, a Körös-kultúra népe honosította meg ezen a vidéken. Az őket követő szkíták, kelták, szarmaták, germán és avar törzsek az állattartás mellett - kisebb-nagyobb mértékben - gabonafélék termesztésével is foglalkoztak. Gabonatároló edényeik és őrlőeszközeik hiteles régészeti ásatásokból is ismertek.

Jellegzetes, 14 öl hosszú, háromosztatú, 1824-ben épült kisparaszti tanya. Az 1888. évi csabai nagy árvíz után bővült színnel, istállóval és melléképületekkel. Az épület az alföldi népi építkezés szép emléke. A gabonatermesztésre berendezkedett kisparaszti gazdaság felszerelését, a család életének színterét - a tanyát - ez a múzeumi egység állítja a látogató elé.

A szélmalmot egy Dobsa nevű parasztember építette 1855-1860 között. Helyben égetett nagyméretű téglákból épült, a Maroson és a Száraz-éren úsztatott faanyag felasználásával. Két pár malomkövét az országos hírű sárospataki malomkőbányból szállították Csókáspusztára.