A színpad főnemese volt, kinek birtoka, uradalma, találmányainak színtere maga a Királyi Operaház és a Nemzeti Színház volt. Kéméndy Jenő festőművész, díszlet- és jelmeztervező méltán ismert és elismert alkotó, kísérletező nevéhez fűződik az 1889-ben, a Magyar Királyi Operaházban bemutatott reptető szerkezet, mely a sellők mozgatására készült.

A bordó-arany borítóval megjelenített kis kötet, "A szakralitás misztériumai" című tárlat és az Eucharisztia ünnepség-sorozat kísérő kiadványa, melyet Molnár Éva ötvösművész szárnyas ereklyetartója díszít. A tárlat és a kötet alapjául szolgáló rajzok barokk előadásokhoz készült, szakrális mintatervek.

Gyűjteményünk viselettörténeti album-lapja a Geszler-kollekció estélyi és báli viseletét hirdeti, az 1864-es évben. A rajz nemcsak a 19. századi női viseletekről ad árnyalt képet, de a színházi és estélyi öltözetek lehetőségeiről, az önálló jelmeztervezés megszületése előtti stílustörténetről is.

A rajz, a jelmezterv, a Primadonna címet viseli, egy vörös hajú táncosnőt ábrázol hófehér romantikus ruhában, hajához illő hosszú selyemsállal és aranyszínű fejdísszel. Készítője Faragó Géza (1877-1928) festőművész, grafikus, plakáttervező, színházi látványtervező, jelmeztervező alkotása. És nem is hétköznapi módon került a gyűjteményünkbe...

2020 márciusában boldogan adtam számot készülő-együttműködésben születő tárlatunkról az Eucharisztia ünnepségek keretében. Pár héttel később, a karantén kultúra meghozta a hírt, miszerint a szakrális konferencia és ünnepség sorozat egy évvel halasztódik. Mit tehet ilyenkor a kurátor, a gyűjteményt vezető muzeológus?

Figyelem, nagy szavak jönnek: ilyen minőségi, szórakoztató, tartalmas musical előadást se itthon, se másutt nem láttam! Az egész előadásra jellemző a nagyfokú igényesség. Rátkai Erzsébet rendre kitűnő stílusérzékkel nyúl az anyagokhoz, az öncélúságot messziről kerüli, de egy csipet eleganciát mindig találunk ruháiban; most sincs ez másként - írnak a Chicago musicalről.

Rátkai Erzsébet Jászai Mari-díjas, Ferenczy Noémi-díjas iparművész, díszlet- és jelmeztervező, az ország egyetlen, veszprémi anyagkísérleti, patinázó műhelyének alapítója. Hitvallása szerint „az élő ember, a mozgás, a változás, a pillanat váratlanságai, mulandósága az, ami még különlegessé teszi a tervezett jelmezeket”.

A XX. századi magyar történelem zűrzavaros évei voltak. Nagy nyomás nehezedett mindazokra, akik ragaszkodtak a szellem szabadságához. Küzdelmes volt a civilek számára is, de talán még küzdelmesebb a színészek számára. Mindenki a maga módján igyekezett túlélni. E különös kor különös történeteket generált.

Közel 600 díszlet, tér, előadás látványvilága, Magyarországon és külföldön, amit az elmúlt 6 évtizedben létrehozott. Székely László szinte minden budapesti és vidéki színház számára tervezett, de nevéhez fűződnek hatalmas aréna-koncertek (Los Angeles, 1994: a három tenor koncertje, Népstadion-1996: Szuperkoncert) látványvilágának létrehozásai is.

Magát inkább a színpadi tér tervezőjének tekinti, ami jóval több, szimbolikus tartalmat takar, mint csupán a díszletek tervezése, létrehozója. A drámát és a színpadi teret kívánja megtölteni tervezői gondolattal és tartalommal, hol fényekkel, hol díszlet-elemekkel, hol hangulatokkal és drapériákkal, fém és fa szerkezetekkel az előadás, a rendező és a tervező közös koncepciója alapján.

Az első skiccektől a megvalósult jelmezeken, maszkokon, terveken keresztül, pályaképében és gyűjteményünkben egyaránt felvillannak a legfontosabb előadások terveinek lenyomatai. Különleges kellékei adnak mesés hangulatot az általa megálmodott színpadi világnak.

Rajongott a nőkért. Minden rajza, páratlanul könnyed vonalvezetése, akvarelljeinek fülledt erotikája, a női testet ünneplő jelmez kollekciói, mind-mind erről tanúskodnak.

Alig másfél évvel ezelőtt egy különleges kiállításunk nyílhatott meg a Pesti Vigadó földszinti tereiben - Kulisszatitkok, színház kívül, belül címmel. A tárlat lebontása után azonban több kiállítási tárgy végleg bekerülhetett a múzeum táraiba.

Az első győri ősbemutatón, 1979-ben - amikor felgördült a függöny - a Földanya szerepében Bombicz Barbarát, a Nap szerepében pedig Kiss Jánost pillantottuk meg. A bemutató előtt a tervező, Gombár Judit elkezdte kialakítani a színpadképként is beillő, hatalmas jelmez szoknyát.

A mostanihoz hasonló nagyságrendű és világméretű megrendülés felidézéséhez vissza kell nyúlnunk a II. világháború súlyos éveihez. Eszembe jut Bajor Gizi, a Nemzeti Színház legendás színésznője és otthona, az egykori Pilsudsky úti villa, mely rejtekében sokan védelemhez jutottak Budapest ostromának vészterhes időszakában - 1944 végén, 1945 elején.

Az elmúlt hetekben, bő másfél hónapban, azon gondolkodtam, hogy a megváltozott otthoni munka körülmények között, hogyan tudnám új lehetőségként értelmezni, és ezzel közelebb hozni a három évtizede vezetett szcenikai gyűjtemény kincseit a viselettörténeti-szaktörténeti kurzusom tematikájával...

Színekben és hangokban élek, viseleteket gyűjtök és rajzolok, kosztümökkel álmodom! - mondta egykor a Magyar Állami Operaház vezető jelmeztervezője, Márk Tivadar, aki már az 1910-es évek elején állatfigurákat, különleges tárgyakat rajzolgatott és babaruhákat tervezett húga játékaihoz.

A home office és a világháló teljesen átformálta a gyűjtés, kutatás, tájékozódás, információ-átadás, oktatás és a kiállítási élmény befogadásának menetét. A munka gerincét adó műtárgy állomány az, melynek digitalizált, fotózott másolatával dolgozhatunk. Cikkünk segítségével bekukkanthatnak a muzeológusi munkafolyamatok változásaiba...