A rémes magyar cím az utóbbi idők egyik legjobb, legmulatságosabb fekete komédiáját rejti. Eredeti címe egyszerűen In Bruges (Bruges-ben). Ebbe a csodaszép, régi emlékeket őrző kisvárosba érkezik két balfék bérgyilkos, hogy megtudja, kit kell megölniük, mikor, s tán azt is, miért. Addig is egyikőjük (Brendan Gleeson) mohón szívja magába az európai magas kultúrát, másikuk (Colin Farrell) meg a belga sört és a helyi széplányok mosolyát. Stan és Pan pisztollyal. Az elsőfilmes, ám drámaszerzőként már befutott Martin McDonagh (Három óriásplakát Ebbing határában) stílusát a legtöbben a Coen fivérekéhez és Guy Ritchie-éhez hasonlították, s ebben van is valami, de McDonagh mindkettőjüknél érzékenyebb és mélyebbre ás. Legalább olyan virtuóz mesélő, mint két neves kollégája, ám több benne a megértés a hősei iránt. Coenék és a korai Ritchie diadalmasan szakítottak a hollywoodi mozit belengő édeskés szentimentalizmussal, kifordították és kiröhögték azt; McDonagh továbblép, s ezzel más, komolyabb minőséget teremt. Váratlan kanyarral visszahozza az érzelmeket a vászonra, nem abban az olcsó formájukban, ahogy megszoktuk (s ami ellen Coenék okkal lázadtak), hanem úgy, hogy minden tévelygő, vétkekbe keveredő hősében meglátja az esendő, szerethető embert.

Előadó: Báron György