A fehérvárcsurgói kastélyt körülvevő birtok története a 17. századig nyúlik vissza. 1690-ben a Hochburgok lettek Csurgó tulajdonosai, majd a Berényi és a Perényi családok következtek. 1834-ben báró Perényi Imre jelzáloggal terhelte meg a birtokot gróf Károlyi György javára, aki nyugat-magyarországi rezidenciát kívánt szerezni, és aki néhány évvel később megszerezte a teljes tulajdonjogot.

A jelenlegi kastély építését 1844-ben kezdték meg, az egykori udvarház helyén, klasszicista stílusban, Heinrich Koch osztrák építész tervei alapján, aki a budapesti Károlyi-palota átalakítását is felügyelte. Kochot a helyszínen a fiatal Ybl Miklós képviselte, aki később a 19. század nagy magyar építészévé vált, és - többek között - a budapesti Operaház építéséről volt híres. Csurgón Ybl nemcsak a művezetést végezte, hanem személyesen tervezte a kis belső, felülvilágítós lépcsőházat, amely ma is az ő nevét viseli.

Az 1844-es átépítést megelőzően az eredeti épület - amelyet a pince kivételével lebontottak - barokk stílusú, L alakú volt. A földszinten tizenhat hálószoba és konyha, kilenc szoba a házi személyzetnek, az emeleten pedig öt hálószoba kapott helyet. A fűtést cserépkályhák biztosították. A korabeli leírások már említést tesznek egy kápolnáról. Valószínűsíthető, hogy ez az építkezés 1768 előtt történt, és báró Perényi megbízásából Feigs Antal kőműves végezte.

Az új, U alakú épület emeletes főszárnyát két földszintes, oszlopos szárny szegélyezi. A szárnyak végén két pavilon található, az északi pavilonban kápolnával. A központi rész és a szárnyak díszudvart vesznek körül, amelynek közepén nyolcszög alakú medence és szökőkút található. Gróf Károlyi György 1877-ben bekövetkezett halála után másodszülött fia, Viktor örökölte a birtokot. Viktor azonban már 1888-ban meghalt, és a birtok idősebb testvérére, Gyulára szállt. Utóbbi két fia, Mihály (1875-1955) és József (1884-1934) osztozott az örökségen: Mihály a belvárosi palotát, József pedig Csurgót kapta. Az ő nevéhez fűződik a kastély utolsó, nagyobb átalakítása a 20. század elején. A szárnyakat és a tornyot átépítették, az udvari homlokzat pedig megkapta mai, félköríves alakját. A főépület középtengelyében, az első emeleten ellipszis alakú könyvtárat alakítottak ki, amelyet Magyarország egyik első, alkalmazott vasbeton szerkezetű kupolája koronáz meg. Ekkoriban vezették be a kastélyba a 'modern komfortot': a központi fűtést, az elektromos áramot, a telefont...

Az 1883-ból származó dokumentumok a kastélyt körülvevő parkot 'élménykertként' említik. Károlyi József gróf volt az, megbízta az 1900-as párizsi világkiállításon díjat nyert Hein János kertépítészt, hogy két kertet tervezzen: egy a kastély stílusához illeszkedő 'élmenykertet' és egy 'tájképi kertet' az erdős területre. Mintegy 50 hektárnyi területen a legkülönfélébb fafajokat (fenyő, hárs, gesztenye, vörösfenyő, tiszafa, mogyoró, gyertyán, kőris stb.) ültettek.

A Károlyi család a második világháborúig rendszeresen lakott a kastélyban, csak 1944 őszén, a front közeledtével hagyták el azt. 1945 elején az SS 'Totenkopf' hadosztály, majd a szovjet hadsereg foglalta el és alakította hadikórházzá. Ez idő alatt és később a kastély valamennyi belső berendezése eltűnt, ill. megsemmisült. A háború után a család összes ingatlanát elkobozták és államosították. Gróf Károlyi István (1920-2009), József egyetlen fia 1947-ben családjával együtt elhagyta Magyarországot, és Franciaországban telepedett le. A kastélyt 1946-ban a Fővárosi Gázműveknek ítélték oda, amely dolgozói számára üdülőként használta. Röviddel ezután, 1948-tól, a görög polgárháborút követően kommunista partizánokkal érkezett görög gyermekek elhelyezésére szolgált. A kastély 1955-től magyar gyermekotthonként működött egészen 1979-ig, amikor karbantartás hiányában erre is alkalkmatlanná vált. Ekkor kiürítették és magára hagyták.

Az egymást követő funkcióváltozások által erősen megviselt kastélynak a sorsa sok más magyar műemlékéhez hasonló volt: annak ellenére, hogy az 1950-es évek elején a legmagasabb kategóriában védetté nyilvánították, és az 1980-as évek közepén némi állagmegóvási munkálatokat végeztek rajta, az épület és a hozzá tartozó terület egyre gyorsabban pusztult.

A helyzet 1993-ban kezdett jobbra fordulni: a műemlékek kezelését az Országos Műemlékvédelmi Hivatal égisze alatt működő közintézményre, a Műemlékek Állami Gondnokságára (MÁG)  bízták. Az István fia, György által 1994-ben létrehozott Károlyi József Alapítvány kezdeményezésére a kastélyt alkalmasnak ítélték, hogy Kulturális Találkozó Központként csatlakozzék az ilyen központok európai hálózatához (www.accr-europe.org). A kastély és parkja rekonstrukciós és kulturális hasznosítása 1997-ben indult el a MÁG-gal kötött együttműködési megállapodás alapján. A helyreállításban személyesen is részt vállaló Károlyi család 2001-ben 99 évre szóló vagyonkezelési szerződést kötött a tulajdonos Magyar Állammal. Az Alapítvány által kidolgozott projekt célja, hogy a helyszínen egy Franciaországban született elv szerint Európai Kulturális Találkozó Központot hozzon létre hűen a kastély építtetője, gróf Károlyi György (1802-1877), a magyar reformkor kulcsfigurája és 'a legnagyobb magyar', gróf Széchenyi István személyes barátja szellemiségéhez, aki már akkor kifejezte azt a szándékát, hogy aktívan kíván tenni Magyarország nyitottá válásáért és fejlődéséért.

Unokája, gróf Károlyi József magyar politikus, a Főrendiház tagja, majd nemzetgyűlési képviselő, Fejér vármegye főispánja, az Aranygyapjas Rend lovagja már a maga idejében lelkes híve volt Magyarország Európa felé történő nyitásának. Fehérvárcsurgón írta meg Madeirai emlékek című, IV. Károly utolsó napjait elbeszélő művét, hiszen a gróf személyes tanúja volt a király 1922-ben Madeira szigetén bekövetkezett halálának.

E családi történelmen felbuzdulva a Károlyi József Alapítvány célja Magyarország európai felzárkózásának elősegítése a fehérvárcsurgói Kulturális Találkozó Központ létrehozásával, amely három részből áll Európa és Magyarország történelmével kapcsolatos dokumentációs, kutatási és képzési központ, könyvtári és levéltári gyűjtemények megőrzésével; egynapos és bentlakásos konferenciák, összejövetelek, események szervezése és lebonyolítása; a kulturális turizmus előmozdítása a nagyközönség számára nyitott történelmi műemlékben.

1995-ben ez a projekt elnyerte az UNESCO által a Világ Kulturális Fejlődésének Évtizede emblémáját, majd a munkálatok befejezésekor, 2011-ben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. által odaítélt 'legjobb felújítási projekt' elismerést.

A Dokumentációs Központban található Fejtő Ferenc munkahagyatéka (könyvek, folyóiratok, sajtóanyag), amelyet kiegészít a Thomas Schreiber-gyűjtemény, valamint a nagy központi könyvtárban Vajay Szabolcs világhírű genealógus és heraldikus kiterjedt könyvtári és dokumentumállománya. Ezen kívül egy hatalmas, közel 50.000 történelmi képeslapból álló, több mint 3.000 Kárpát-medencei magyar település arculatát bemutató gyűjtemény áll rendelkezésre.

2014-ben megkezdődött a melléképületek, köztük az egykori mosóház felújítása, amelyet a parkokra és kertekre szakosodott turisztikai információs központtá alakítottak át. Az egykori nagyistálló külső felújítása 2023-ban fejeződött be, ahol a Károlyi családnak szentelt interaktív kiállítást rendeztek be. A kastély 25 szállodai szobával és apartmannal, valamint tágas termekkel rendelkezik, amelyek konferenciák, kiállítások, koncertek, bankettek és fogadások lebonyolítására alkalmasak. A látogatók számára nyitva álló történelmi termeket 2017-ben újították fel és korhű bútorokkal rendezték be. A park felújításának első, 2008-as szakasza után - a kiszáradt tó helyreállításával, vízzel való ellátásával, az utak és nyiladékok rekonstrukciójával - új botanikai tanösvény-projekt indult, és 2023-ban az egész parkot felvették az Európa Tanács égisze alatt működő Történelmi Kertek Európai Útja (ERHG) elnevezésű európai kulturális útvonal projektbe.

Épületvezetések a KÖN alkalmából:
óránként