A mauzóleum építését Montenuovo Vilmos felesége, Batthyány Julianna grófnő rendelte el 1879-ben. A neoromán-neogót stílusú épület művészi kiképzésével a maga nemében országos viszonylatban is párját ritkítja. A település szélén, temetőjének közvetlen szomszédságában, a Bólyból Mohács felé vezető országút jobb oldalán magasodik a jellegzetes formájú épület.

A mauzóleum épületébe egy nyolc fokból álló, széles lépcsősor vezet. A bejárati ajtó két oldalán négy-négy oszlop áll mélyvörös, illetve hófehér márványból. Az oszlopok egy-egy reliefcsoportot tartanak. A bejárati kapu bélletíveit, az ablakkereteket, a vízköpőket, a falakat díszítő kultikus formákat puhább homokkőből faragták. Az épület belsejében, a bejárattal szemben látható a szentély, közepén a vörös márványból készült oltár. Mögötte, az apszis falán hatalmas fakereszt, rajta ember nagyságú, faragott Krisztus-test, amely Bach Márton németbólyi fafaragó művész munkáját dicséri. Az előtérben egyetlen gránitoszlop tartja a kórust, a karzatot és a kupolát.

Az épület falaiban kialakított, vörös márvány táblával lezárt sírhelyekben a Montenuovo család következő tagjai nyugszanak: bal oldalról Wilhelm Albrecht von Montenuovo, felesége Batthyány Julianna, és három, kiskorában meghalt lánygyermek. A jobb oldalon Alfred von Montenuovo, felesége, Kinsky Franziska, valamint Montenuovo Nándor.

A mauzóleum történetének legnagyobb és legátfogóbb renoválására 2005-ben került sor. Bóly Város Önkormányzata az Európai Unió SAPARD programja keretében nyert el egy nagyobb összeget, amelynek segítségével megtörtént a mauzóleum eredetei állapotának helyreállítása.

A mauzóleum nagy terme ma a település ravatalozójaként működik.