Egy parasztház konyhai eszközei mit árulhatnak el a rég kor emberének az étkezési szokásairól? Valóban a tej és a kenyér volt a legalapvetőbb élelmiszer? Hányszor ettek naponta? A gazdasszony egész napját a konyhában töltötte? Ők is mást ettek ünnepnapokon? A résztvevők régi tárgyak segítségével a múltbéli utazáson vesz részt, ahol együtt fedezzük fel a népi konyha világát.

A parasztcsalásokban a kenyér volt a legalapvetőbb élelmiszer. Hiszen a gazdának, a családi letetet megszervező és irányító személy joga volt megszegni. Számos hiedelem és szokás kapcsolódik a kenyér készítéséhez.A foglalkozás keretében a résztvevő gyerekek megismerkednek  a régi gabonafajtákkal, a kenyér készítés lépéseivel eszközeivel, liszthez és kenyérhez kapcsolódó népi játékokkal, liszthez kapcsolódó betegségekkel (Szent Antal tüze).

Számos szegedi író, költő munkáiban jelenik meg a különféle tarhonyás étel elkészítésének fortélyai, tarhonyás ételek fogyasztásának alkalmai, készítőinek életkörülményei.A foglalkozás során a tarhonyakészítés és fogyasztás világába repítjük vissza az idősebb korosztályt egy-egy tarhonyakészítés eszközeinek, régi receptek segítségével. Közösen elevenítjük fel, a saját tarhonya készítésével, fogyasztásával kapcsolatok élményeiket.

Az Újvilágból származó kukoricát Szegeden a szegény sorsú családok termesztették. Számuk annyira jelentős volt, hogy egész városrészt neveztek el róluk, ahol az utcasarkokon fehér kendővel borított talicskákban árulták öreg asszonyok a főtt kukoricát.